A történet:
A ház urának egy estéje van, hogy rendet tegyen otthon, mielőtt hazaér a feleség. Az idő repül, a haver átjön, a munka vége távolodni, az apokalipszis közeledni látszik. Pánik hatására az ésszerűség misztikummá, a misztikum ésszerűvé válik.
A kisember története ez: azé a kisemberé, aki jelenünkben annyi feladattal találkozik csak a felszínen maradásért, hogy az előrelépésre, horribile dictu: alkotásra egyáltalán nem marad energiája. A szereplők a kihívásokra emberekként reagálnak: az ember-lét minden hiúságával, kicsinyességével, így jutva el a teljes értékvesztésig.
Erős hangsúlyt kap a tárgyak kultuszának kritikája: az ember hajlamos az ingóságok, az élete során összegyűjtött tárgyak alapján megítélni magát, vagy másokat. Végső soron az emberiség ellen forduló technika toposzát láthatjuk, csak szuperszámítógép helyett az otthon kallódó "biszbaszok" akadályozzák figuráinkat a boldogulásban.
A probléma gyökere mégsem a környezet fellázadása, hanem a szereplők hozzáállása az élet kihívásaihoz: a tagadással, az egymásra hárítással, a hibák elhallgatásával a figurák csak tovább görgetik maguk előtt a bajt, amíg az rájuk nem szakad. Esetünkben szó szerint. Így a színpadon megjelenő "bohócéria" egy mindezek bemutatására, karikírozására szolgáló formává válik: a poénkodás helyett inkább egy, az abszurd irányába húzó tanmesét látunk, a viccek igazságalapjával, kritikus hozzáállásával.
Kiváló a hangulat.
A(z) Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor előadása
Hozzászólások