Az abszurd dráma nem érvekkel bizonygatja az emberi állapotokat, pusztán csak bemutatja azt, konkrét színpadi képek révén. A nyelv radikális devalválására törekszik, olyan költészetre, amelynek a színpad képeiből kell kialakulnia.
A születésnap "A születésnapban a szoba, a menedék jelképe, egy kis tengerparti panzió társalgója. Ebbe a szállodába menekült Stanley, az idegbeteg muzsikus, a rideg, ellenséges világ elől. Ez a világ azonban nem engedi ki hatalmából békesség után áhítozó embert, és utána küldi pribékjeit. Egy pokoli születésnapi ünnepség során megtörik áldozatuk ellenállását, és másnap magukkal cipelik a tiltakozásra, beszédre képtelen, magatehetetlen zenészt. Az emberrablás három szemtanúja - más, más indítékból ugyan - de passzívan nézi a történteket.
Ki nem ismerné a nyomasztó, szorongásos álomnak azt a fajtáját, mikor menekülnénk valamilyen veszedelem elől, de lábunk felmondja a szolgálatot, és ki vagyunk szolgáltatva a ránk törő ártalomnak. Pinter alakjai is ezt az álombeli kiszolgáltatottságot élik át." (Csiszár Imre)
Sokan élünk ebben a világban szorongva és nézzük végig nálunk kívülálló okok miatt tehetetlenül szeretteink pusztulását.
A(z) Gózon Gyula Kamaraszínház előadása
Hozzászólások