(Gróf Széchenyi István öntusája)

A monodráma elsősorban a magyar széthúzás történelmi okait vizsgálja, ám tárgyilagos betekintést enged a sorsával és elhivatottságával tépelődő Széchenyi magánéletébe is, ugyanakkor hatalmas erővel és magával ragadóan mutatja fel nemzeti hagyományaink és a keresztény értékrend fontosságát. „Istent nem szabad száműzni a társadalomból!”- jelenti ki Fazekas főhőse, majd így folytatja: „A liberális franciák és a pitiáner módon bürokrata Metternich egyformán ezt teszik. Ez a szellemet-lelkeket megfojtó, a legbenső vágyakat elhamvasztó politika fogja egyszer egész Európát lángokba borítani.”

A darab Gróf Széchenyi István alakját személyes ismerősként mutatja be: politikusként, szerelmes férfiként, tépelődő, Istenfélő emberként, országáért aggódó „legnagyobb magyarként”, Jánosi Dávid nyers, érzékeny alakításában.