A nő vágya

A nő vágya

előadás, magyar, 2009.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

8 szavazatból

Szerinted?

A különleges látvány- és mozgásvilágú előadás egy ártatlan, vidéki lány öntudatra ébredésének történetét meséli el Párizsban, a szerelem és a divat fővárosában. Denise, egy elegáns nagyáruház, "A nő vágya" eladónőjeként szembesül a pénz és a hatalom könyörtelen törvényeivel. A szabados szerelem, a gyilkos intrikák és a nőket megbolondító divattéboly felfokozott világában próbálja megtalálni, és kiharcolni a maga helyét...

Az előadás magával ragadó muzsikája a legkülönfélébb népszerű zenei stílusokkal játszva varázslatos atmoszférát teremt a színpadon. A színpadi mű Émile Zola regénye alapján készült, és az előadás egy cseh alkotócsoport összehangolt munkája nyomán jön létre, melyet a fiatal rendezőnő, Lucie Malkova állít színpadra.

A(z) Pesti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. október 3., Pesti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

8/10

Nem rossz. Na persze csak annak, aki nem csak konvencionális színházra kíváncsi, és nem menekül el a szünetben. Nekem kicsit Rocky Horror-os hangulata is volt, komoly üzenetekkel, jó és kevésbé kiemelkedõ színészi alakításokkal. Nem baj, hogy ilyen mûsort is színpadra enged egy Pesti Színház!

Válasz

Kiváncsim lennék, hogy ki az ördög szedte elõ ezt a lehetetlen darabot a láda fiából.Lapos történet, dramaturgiailag szétesik az egész egy ugrálós -ordibálós borzadály fahangú és rossz hallású színészekkel ( nem bennük van a hiba !).Kár volt lejáratni olyan nagynevû színészket mint Hegedüs D.G., Kútvölgyi E.Hegyi Barbara azzal, hogy rájuk osztották ezeket az átélhetelen szerepeket.
A végén persze mint ahogy nálunk szokásos nagy taps, mert az erre való jog benne van a jegy árában. De ez ne tévesszen meg senkit , ez a darab egy totális bukás!

Válasz

1/10

Magas szinten elvont darab, ami inkább pinceszínházba való, mint a Pesti Színház színpadára. Normális ízlésû ember számára feldolgozhatatlan, élvezhetetlen és akkor még diszkréten fejeztem ki magam. Szívem szerint én is ott hagytam volna az egészet az elsõ felvonás után, de édesanyám – minden unszolásom ellenére – kíváncsi volt, mi fog kisülni belõle. Hát semmi…
Lehet, hogy a modern mûvészvilág értékeli az ilyen darabokat, de úgy gondolom, a színház a közönségért van, a színészek a nézõk szórakoztatására adják elõ a darabokat, és közönség alatt most az áltag színházba járó emberekre gondolok. A különcségekre ott vannak az underground színházak. Ez azonban nem hogy kevéssé volt szórakoztató, hanem kifejezetten idegesítõ volt.
A szórólapra, pedig nem azt kellene ráírni (és fõként nem a kisbetûs részbe), hogy 14 éven felülieknek ajánlott, hanem erõs idegzetûek nézzék csak meg. Az ellenségemnek sem ajánlanám.

Válasz

Az elõzõ hozzászóló megfigyeléseit csak megerõsíteni tudom. Amikor én voltam szintén sokan hazamentek az elsõ felvonás után. A darab mondanivalójáról teljesen elvonja a homoszexuális ízlésvilágot tükrözõ giccsbe hajló ruhák és fizimiskák. A japán komornyikon olyan ruha van, hogy kilátszik teljesen a hátsója, amit mûvészileg semmi nem indokol. Mint, ahogy Hegedûs d. kiélt agyonmázolt fizimiskáját sem. Nem beszélve arról, hogy a két újságíró (?) táncolás közben úgy viselkednek mintha ellenkezõ nemûek lennének, és az egyik megfogja a másik nemi szervét. Rossz zene, unalmas történet, giccses látványvilág. Megtekintését senkinek nem ajánlom.

Válasz

Az elõadás egy rémálom!
Csak a mazochisták nézzék meg. A magam részérõl az elsõ rész után eljöttem. A ruhatárnál nem egyedül voltam, aki kikérte a kabátját. Már szegény ruhatárosoknak és jegyszedõknek is kellemetlen volt hallgatni a közönség zúgolódását.
A jó nevû, patinás Pesti Színházhoz és társulatához nagyon méltatlan ilyen rossz elõadást létrehozni.
Kérem, ne cenzúrázzák az írásomat, mert nem érdemlik meg, hogy az igencsak drága jegyeik elkeljenek. Kirabolva érzem magam. Mintha egy talp nélküli cipõt vettem volna drága pénzért.
Üdvözlettel egy csalódott, mélységesen csalódott nézõ.

Válasz

5/10

Bár csak félig felel meg a követelményeinknek, a megújhodott Pesti Színház elsõ bemutatójáról mindenképpen beszélni kell. A Zola-i sztori magában igen lapos és banális, amit a nagy író kihoz belõle, az ebben az elõadásban nemigen jelenik meg. Persze, ne legyünk telhetetleneknek: zenés játék, humorral dúsított didaktikus társadalomkritika. De ha ez a mûfaj, miért nem tud énekelni az elsõ rész legtöbb szereplõje?!? Elementáris a mûmellekkel, csípõprotézissel dekorált tánckar, /jelmez: Petra Wlachynska/, de bántóan gyengék, rosszul énekelhetõek a dalszövegek, nehezen indul be a gépezet.

Az elsõ felüdülést a fõszerepben debütáló Bata Éva jelenti, aki szuggesztív színpadi létezése mellett, nagyszerûen énekel és táncol. Fesztbaum Béla erõteljes gesztusokkal mutatkozik be, a fokozásra azonban a második felvonásig kell várni. Csöre Gábor és Lajos András énekben, játékban, táncban egyaránt remekel a tango-duett koreográfiai gyöngyszemében. Kis áruházi eladóból direktrisszé elõlépve, Bata Éva karizmatikus egyénisége még jobban uralja a terepet, mozgása, mimikája, energikus hitelessége gyújtópontja az elõadásnak. Míg a rendezõ kevéssé jeleskedik, Duda Éva koreográfiája a produkció lényegévé, legértékesebb részévé avanzsál. A legkisebb jelenet is következetes térbeli gesztusokból épül, a színészek mozgatása is meggyõzõ, a kórusként is pompás táncosok pedig lehengerlõ szinten valósítják meg a gazdag invenciójú elképzeléseket.

Robbanékonyságuk a gunyoros fináléban is meghatározó, végül is pozitív oldalra billen a mérleg: elsõ bemutatónak mégis bíztató ez a kezdet!

Válasz

Értékelés:

8 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: