A kőszívű ember fiai

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

"A gyermekek nyugodtan felkúsznak olyan meredek sziklafalra, ahonnan a felnőtt feltétlenül lezuhanna. A gyermek még nem ismeri ereje határait, bízik magában, bízik a szikla jóindulatában, és saját gondviselésében, és nem esik le. Ez a titka Jókai regényírói pályájának. Az ember-Jókai teszi értékessé regényeit. Irodalmunk nagy korának, a XIX.. századnak ő a legszeretetreméltóbb alakja. Stílusából, meséiből, humorából máig is az emberre mosolyog a szeme, csupa gyermeki jóság és ugyanakkor öreges megértés, és az örök-fiatal földietlen magasba vágyódása. El nem apadó kedvvel ma is ott ül a betegek ágya mellett és szívesen dől a gyötrődő székének karjára: a jóbarát Jókai."
(Szerb Antal)

A kőszívű ember fiai több bármely regényénél. Vigasz és emlék volt a megjelenés korában, vigasz egy elnyomott társadalomnak, az 1848-49-es forradalmat élénken őrző embereknek. Jókai személyes élményei sehol sem világítanak jobban, mint ebben a regényben. Barátai, forradalmi társai megjelennek a lapukon, ha kitalált néven, kitalált életeken is. Mementó a szabadságáért harcoló magyarságnak, ifjúságnak. Egy családon belül modellizálni a forradalmat, ez azt jelenti Jókai esetében, hogy beszélni az egészről. Romantika és realitás, valóság és képzelet, magyarság és nemzetköziség a regényben hiteles, nern közhelyes fogalmak. Úgy beszél forradalomról és magyarságról, hogy mentes mindenféle nacionalista hangtól, úgy magyar, ahogy emberi. Földes Mihály színpadi átirata hűen követi az ismert regényt, tanulságot, szórakozást, megrendülést nyújtva a közönség minden korosztályának.

A(z) Vörösmarty Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

2 szavazatból