Sorsdráma Euripidész nyomán

A Színház- és Filmművészeti Egyetem előadása.

„A király elveszett fia, Oresztész, visszatér a sírból, hogy a kiontott vérért vérrel fizessen. Pusztító tűzzel fogja elnémítani Klütaimnésztrát, a bosszú lángjai már a horizont peremén izzanak, mint az éjbe harapó vérvörös hajnal. Mükéné elnémult csarnokai és nővére, Elektra sóvárgó lelke visszavárják.”
Egy ideje mindenki erről a jóslatról beszél. Én persze egyáltalán nem gondolom, hogy közöm lehetne ehhez az „Oresztészhez”. Aki ismer, az tudja, hogy engem nem arra találtak ki, hogy bosszút álljak bármiért is. Elveszettnek éppen elveszett vagyok, legalábbis időnként, de hogy visszatérjek, na azt nehezen tudom elképzelni. Egy király fia nem ilyen, én nagyon nem így képzelem. Persze bevallom, azért néha eljátszom a gondolattal, hogy mi van, ha ez az én nagy lehetőségem. Akkor minden megváltozhatna. Lehetne családom. Egy megölt apa, egy megölt anya és egy testvér, az már  mégiscsak család.

Az Euripidész inspirációjára írt darab az örökölt bosszú és az átörökített családi traumák körüli dilemmákat fejtegeti. Felteszi a kérdést, hogy létezik-e valódi determináció, vagy a sorsunk elfogadásával saját magunk választjuk azt; valamint a hatalom közelségének személyiségformáló, és családokat szétbomlasztó erejét vizsgálja.

Ferenczy-Nagy Boglárka ötödéves fizikai színházi rendező- és koreográfushallgató diploma előadása.