A Kárhozat kertje nem valamiféle természeti objektum, hanem olyan arisztokratikus területenkívüliség, ahol nem a tett számít, hanem a szándék; nem a történés, hanem az állandóság; nem az élet eseménye, hanem a lét végzete. Racine történeteiből elszármazó, fragmentumokká vált, lelki válságoktól gyötört és meghasonlott torzók jelennek meg ebben a kertben, ahol szeretetre éhesen őrlik fel önmagukat és egymást. Nem a társadalmi rend, nem a családi boldogság, nem az emberi értelem, de még csak nem is egyedi történeteik határozzák meg őket, hanem a testüket-lelküket felemésztő, végzetes és vak szenvedély. Ez a szenvedély a történeten keresztül - a hazugság veszélye nélkül - többé már nem ragadható meg, ezért az előadás különös hangfoszlányokból álló zeneiségbe és bizarr képzettársításokra épülő költőiségbe menekül.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások