A Gézagyerek nem gyűlöl, nem vádol, hanem feltétel nélkül szeret és hisz. Megbízik bárki-ben. Őszinte, nyílt tekintetében mégis ott lapul a vád, mert tiszta, kék szeme hű tükre minden gyarlóságunknak, rigolyánknak, de a bennünk lakó Istennek is. Úgy néz mindent és mindenkit, mint egy okos kisfiú, s ha valóban gyermek lenne, valószínűleg csak legyintene rá a falu népe. De mit kezdjenek a gyerekemberrel? Egy szellemileg fogyatékos felnőttel?
Háy János drámájában az a különösen izgalmas, hogy mindennek metafizikai dimenziója van: "olykor felfeslik az ég koszlott szövete és mögötte az üresnek hitt helyen bizonytalanul feldereng valami, amit jobb híján istennek neveznek. De csak léte, hangtalan működése érzékelhető, ám az, hogy mivégre van, továbbra is felfoghatatlan titok marad az ember számára.
A(z) Hevesi Sándor Színház előadása
Hozzászólások