"...A Műegyetem dísztermében méltóságteljes professzorok között ott ül a rektor, kinek tiszteletére a hallgatók minden évben ünnepélyt rendeznek.... A patinás unalom már-már erőt vesz a hallgatóságon, mikor a dobogóra pattan egy sovány, fekete hajú építészjelölt, zsebre dugott kézzel odabiccent a zongorakísérőjének és kissé hamisan énekelni kezd: Az életem a matematikáé, az analízist szörnyen szeretem, rajongok, ah, a geometriáé', Integrál Böske a nevem." A siker óriási, a magiszterek azonban erélyesen megróják az Alma Mater dalszerzőjét.... Mégis ez lett az első népszerű slágerem, majd egymás után születtek könnyed kupléim.... Elvégeztem az egyetemet is, bár a rajztáblám alatt mindig ott bújt a kottapapír, amire a szövegeket írtam...."
Zerkovitz operett-karrierjét 1913-ban alapozta meg, a Népoperában színre került Aranyeső c. operettel, dalai egymás után jelentek meg, (Hulló falevél, Sorrentói dal, Sokszor úgy szeretnék sírni) rövid idő alatt az egyik legnépszerűbb szerző lett. 1918-tól a Royal Orfeum igazgatója, nevét addigra már Bécsben is ismerték. Irigyei "füttyös zeneszerzőnek" nevezték, mert állítólag még zongorázni sem tudott, csak lefütyülte szerzeményeit, és azt valakivel lekottáztatta. Természetesen ez így túlzás, de az igaz, hogy gyermekkori kézhibája miatt, egy ujjal játszotta le dallamait - viszont minden dalához maga szerezte a szöveget - ötven éven át ő volt a slágerkirály Magyarországon. A Csókos asszonyt 1926-ban mutatták be, és azóta sem került le az operett-színpadról.

"A történet abban az időben játszódik, amelyet "békebeli Pest" néven szoktak emlegetni.
Amikor még a New York karzatán Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Bródy Sándor vitatkoztak hajnalig és a nagykörúton Nyárai Tóni cilinderes alakja után fordultak meg a hölgyek. Mikor Május 1-re virradó éjszaka egész Pest a városligetben mulatott és a Vampeticsnél Bacho dirigálta katonabandát..."

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása