Az élet- és művészetszemléletét meghatározó élményeket történelemről, természetről, magyarságról, emberségről erdélyi szülőföldjén szerezte. Az első világháború és Trianon tragédiáját, valamint szülei válását követően édesapjával Magyarországon élt. 1939-ben kezdett filmes pályáját már 1942-ben siker koronázta: a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Emberek a havason a születő olasz neorealizmus egyik példaképe lett. A háború éveiben egy rövidfilmet készített (Kádár Kata), utána pedig minden kezdeményezését meghiúsította a politika. Ének a búzamezőkről című második játékfilmjét maga Rákosi Mátyás tiltotta be, s a diktatúra éveiben igazolványképeket fotózott és néprajzi filmeket forgatott. Bölcsőtől a koporsóig című néprajzi filmtervéből a politikai olvadás után is csak egyetlen dokumentumfilm rendezésére kapott lehetőséget (Kövek, várak, emberek, 1955). 1956. október 23-án elkezdett, de csak a forradalom vérbefojtását követően, 1957-ben befejezett Melyiket a kilenc közül? című Jókai-adaptációját szeptemberben elkísérte a Velencei Filmfesztiválra, ahonnan nem tért haza. Ausztriában telepedett le. Utolsó nagy álma, Éhség című dokumentumfilmje valóra váltását most a gazdag és szabad Nyugat közönye hiúsította meg. Néhány évig filmrendezést tanított, s történelmi, művészeti tárgyú dokumentumfilmeket forgatott Bécsben. A hetvenes évektől az Objektív Stúdió felkérésére több forgatókönyvet írt (pl. Az aradi 13; G.B.L. - Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága), amelyekből végül nem született film.

Megjelent írásai:
Röpirat a magyar filmművészet ügyében (1945; reprint kiadás: Magyar Filmintézet, 1989)
G.B.L. Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága (Magvető Kiadó, 1987; Holnap Kiadó, 2007)
Szilánkok és gyaluforgácsok (Életrajzi feljegyzések, Röpirat a magyar filmművészet ügyében, Havasok asszonya, Az éhség, Az aradi 13, Osiris Kiadó, 1999, szerk.: Pintér Judit és Zalán Vince)

Főbb díjai:
a Színház- és Filmművészeti Főiskola díszdoktora, Magyar Művészetért Díj, Kossuth-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, a 25. Magyar Filmszemle életműdíja.
Szőts István mind a Magyar Művészeti Akadémia, mind az MTA Széchenyi Akadémiájának a tagja.