Szóbel Géza

1963. június 12-én a műterme előtt az autójában szívrohamot kapott s néhány pillanat múlva meghalt az akkor 58 éves Geza-Szobel, a modern francia festőművészet kimagasló egyénisége. A gyászhírből, mely akkor bejárta a francia sajtót, kimaradt a tény, hogy az egzotikus nevű művész Komáromban született, anyanyelve magyar, az ottani magyar gimnáziumba járt, 23 éves korában pedig a város kultúrpalotájában volt az első kiállítása is. Útja onnan a prágai képzőművészeti akadémián át Párizsba vezetett, ahol Fernand Léger tanítványa lett. Művészetére termékenyen hatott a modern francia festészet áramlataival való találkozás, rövid berlini tartózkodása során a német expresszionizmus is megérintette, így tért vissza az akkor avantgárd szellemű Prágába. 1934-ben Pozsonyban rendezték meg második kiállítását. Még ugyanabban az évben fiatal francia feleségével (a prágai francia gimnázium tanárnőjével) Párizsban telepedett le. Rendszeres látogatója lett a kor egyik legnépszerűbb találkozóhelyének, a Closerie des Lilas kávéháznak, és rövid idő alatt bekerült a montparnasse-i művészek társaságába. Közeli barátságba került többek között Chagallal, Le Corbusier-vel, Aragonnal, a magyar származású fotográfussal, Lucien Hervével, akiktől emberileg és művészileg egyaránt sokat kapott. A Delaunay-házaspárhoz nemcsak baráti, hanem munkakapcsolat is fűzte: az 1937-es Világkiállításon részt vett az egyik pavilon általuk tervezett dekorációja kivitelezésében. Ebben az inspiráló, termékeny atmoszférában Szóbel festészete elmélyült, új formanyelvet öltött. "Mint egy buzgó alkimista, úgy építi Geza-Szobel eszményi konstrukciók vetületéből képei architektúráját. [..] Így tárja elénk Leonardo e kései, renegát tanítványa álomvilágának gazdag motívumait." - írta róla nagysikerű 1938-as kiállítása kapcsán André Lhote. 1939-től a Franciaországban alakult csehszlovák katonai egység önkénteseként francia földön, majd Angliában harcolt. Tragikus élményeit és az emberi kegyetlenségről szerzett tapasztalatait 1942-ben Civilisation címmel kiadott 40 rajzból álló albumában és a londoni Victoria and Albert Museumban rendezett kiállításon mutatták be. A megdöbbentő erejű rajzokat művészetkritikusok Goya A háború borzalmai című sorozatához hasonlították (a Londoni Csehszlovák Intézet együtt is állította ki a két sorozatot még ugyanabban az évben). A háború után Párizsban élt, de sokat utazott Európában, több országban rendeztek kiállítást műveiből. A háború utáni évek geometrikus szerkesztésű, de többnyire figuratív képeit már az ötvenes évek első éveiben olyan munkák váltották fel, amelyeket elsősorban a ritmus fontossága jellemzett. Utolsó éveiben pedig freskóhatású festményeinek egybefonódó elemei a mozgás illúzióját keltették. Szóbel Géza neve és műve szervesen összeforrott a modern francia festészettel, annak egyik markáns képviselője lett. "Geza-Szobel nagy értékű, invencióval teli művet hagyott hátra, amelyre még fontos szerep vár a modern európai festészet fejlődéstörténetében" - írta halálakor a Lettres Françaises folyóirat.