Sulyok Mária

Szeretem olvasgatni az időnként különféle oldalak kultúr rovataiban megjelenő, régi, nagy színészekről szóló írásokat, főként azokat, amelyek egy adott ember teljes életművét felölelik. A minap egy ilyen jelent meg az origo oldalán Sulyok Máriáról.

https://www.origo.hu/kultura/20190718-sulyok-maria-elete.html?pIdx=5

Az írás elég terjedelmes, nem állítom, hogy végigolvastam, inkább szemezgettem belőle, tanulságos volt. Az igazat megvallva nem ismerem jól Sulyok Mária pályafutását, elsősorban a Kőszívű ember fiaiban láttam, ott viszont igencsak színvonalas drámai alakítást nyújtott, a záró jelenet képei örökre bevésődtek az emlékezetembe.
Most kiváncsi lettem, és találtam egy kis szösszenetet Örkény: Macskajáték c. darabjából, amit a színésznő hosszú évekig játszott nagy sikerrel.

https://www.youtube.com/watch?v=MQMWWSgaXmY

Kellemes, jól megformált, átérzett és hiteles színészi munkát érzékelek ebben a kis pár perces videóban, és nagyjából képet kaptam, milyen lehetett, mint színész.

Az említett írásból inkább az tűnt ki, hogy milyen ember. Számomra tiszteletreméltó.
Az már világosabb előttem, hogy egy olyan ember volt, aki méltán járkálhatott egyenes derékkal. Traumatikus gyerekkor, félig Ausztriában nevelkedett, szülei halála után nevelőanyja és testvérei voltak mellette. Ő mégis Magyarországra akar jönni színészmesterséget tanulni, ez egy pillanatra sem volt kérdés,és vállalja az összes ezzel járó kényelmetlenséget és nélkülözést. Felvételijén csak Petőfi Sándor Anyám tyúkja c. versét és a Miatyánkot tudta magyarul elmondani, némi német akcentussal, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért (?) fel is vették. Később a színiakadémián már helyes beszédmodort oktatott, mert rendkívüli szigorúsággal gyomlálta ki magából a német akcentust.
Sok nehézség, szűkölködés, kollegiális intrikák, háborús bombázás, férje elvesztése, elszegényedés, minden volt az életében, mégis tartotta magát mindig, tette a dolgát kötelességgel, becsülettel. El tudta ismerni, amikor nem volt jó. Talán hitelesebb, ha ide másolok néhány mondatot tőle, ezekből talán képet kaphatunk arról, milyen ember is volt Sulyok Mária.

"Én születésileg makkegészséges ember vagyok, a körülöttem lévő helyzetek mindig skizofrének. "

"Úgy tapasztalja: a társulatban nem mindenki rendelkezik a kissé merev és arisztokratikus, ám briliáns színházcsináló, Jób Dániel képességeivel, de szinte mindenki Jób Dániel modorát másolja. Sulyok Mária évtizedekkel később is gyakran említi majd:
nehéz elviselni egy bizonyos modort, ha nem társul hozzá képesség."

"A bujkálóknak nem volt élelmiszerük, nekünk volt elegendő. Megosztottuk. Ez természetes, az ember erről már csak szeméremből sem beszél. Semmiféle hőstettet nem vittem végbe. Semmi kockázatot nem vállaltam, akkor maga az élet volt kockázatos. "

"Néha megmondtam, néha kikaptam. Nem volt jó hírem. Ellenségnek akartak kikiáltani, mert meg mertem mondani az igazat. Akkor ezzel már az ember ellenállóvá vált. Ha volt véleménye, az már nem jelentett jó pontot. És a besúgó rendszer pedig borzongató volt. Mert én nem a felszólalásoknál mondtam mindazt, amit később a fejemre olvastak, hanem az öltözőben, a társalgóban, szóval úgy magunk között. Kicsit el is vesztettem a hitemet az igazi kollégákban. Divatba jött az árulkodás. S aki nem volt elég erős, elég biztos önmagában, az bepiszkolódott."

"Rengetegen beszélnek csúnyán, illetve nem tudnak magyarul. Nem ismerik a színpadi beszédet. A színpadi beszéd nem különleges beszéd, hanem kulturált beszéd. A közönség azért ül ott lenn, hogy megértse, mi történik ott fenn. "

Férjéről halála után : "Ha jó volt a gazdagsága, el kell fogadni a szegénységét is."

Sulyok Mária

Igen, a karakter neve Rehákné (a nevet az imdb-rõl puskáztam)

Néha a kornak is megvannak az elõnyei; pl. hogy vele láthattuk a Macskajátékot!

A Foto Háber ma sajnos kimaradt, ezért A kõszívû ember fiaival vigasztalódom! Csodálatos nagyasszonya a magyar színmûvészetnek! Köszönöm, hogy neki is nyitottál topikot.