Ördög Noémi/Naomi Devil 1987-ben született Budapesten. Nagyapja Ördögh László festőművész és édesapja, aki ipari formatervezői és ergonómusi tevékenysége mellett alkotó művész is, nagy hatást gyakoroltak rá. Tizenhét évesen érettségizett, és még abban az évben felvételt nyert Bécsben a Szépművészeti Akadémia festő szakára. A Bécsi Szépművészeti Akadémia festőművész szakán tanult 2004 és 2008 között. A Bécsi Iparművészeti Egyetem alkalmazott grafika szakán Oliver Kartak professzor osztályában szerezte második diplomáját 2015-ben, emellett négy évig tanult építészetet a Bécsi Műszaki Egyetemen.A művész a design, építészet és képzőművészet területein szerzett készségeit, tapasztalatait építi be festészetébe. A kortárs mondanivaló mellett fontosnak tartja a technikai tudás fejlesztését. Hosszabb lélegzetű sorozatokat alkot, melyek valamilyen gondolati vagy technikai innovációból fakadnak. A különböző művészeti és történelmi korszakok párbeszéde foglalkoztatja. Nem csak kifejező eszközei tárházát gyarapítja a nagy elődök technikai fogásainak tanulmányozásával, hanem igyekszik azt a szellemiséget is megérteni, amivel alkottak. Célja a letűnt korok művészetről alkotott különböző felfogásának szintéziséből kiindulva és azt tovább fejlesztve megfogalmazni, mit jelent a művészet fogalma a 21. században.2019 februárjában Különter(m)ek címmel harmadik alkalommal szervezett a Műcsarnok olyan csoportos kiállítást, amelyben termenként egy-egy művész állíthatta ki munkáit, a Műcsarnok egy-egy belső kurátorának válogatása és koncepciója szerint. A tárlat előzményei a 2016-os Frissen, illetve a 2018-as Kilenc műteremből című bemutatók. A II. teremben Ördög Noémi, művésznevén Naomi Devil vászonra festett olajfestményeit mutatta be a Műcsarnok. A tárlatra döntően a 2017 utáni munkákból válogatott Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora, egy-egy képet felvillantva a művésznő korábbi korszakainak legfontosabb műveiből is. A kiállított alkotásokat a kompozícióban és a színhasználatban egyaránt intenzív vizualitás jellemezte. A korábbi popos, futurisztikus, illetve szürrealista festményeket követő korszak munkái többnyire a barokk és manierista festőkre emlékeztető módon zsúfoltak, de 2017-es sorozatán, barokkos képeinek mintegy ellenpontozásaként Ingres és Bougereau nőalakjait parafrazeálja a klasszicizálás jegyében letisztult terekben. Festői világa korábbi évszázadok reminiszcenciáira épül, de 21. századi, fiatalos életérzést jelenít meg.
