Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kíváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.
Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar.
Megfáradt szívem hangosan dobog
Te érted... ki hiányzik nagyon
Kit az idő múlásával sem feledek
S, arra hogy mennyire szerettelek.
Bennem most a magány dalol...
Mert te már messze vagy...távol valahol...
Esik az eső, az ég is velem érez.
Folyik a könnyem, mert Ő
többé már nem lesz.
Sóhajom elszáll, sötét a felhő
szívemben a bánat egyre csak nő.
Fogtam a kezét, adtam az erőt
némán biztattam hogy legyen erős.
Amikor a szemét végleg lezárta
éreztem, hogy megszűnt szíve dobogása.
Amikor itt hagyott, utolsót sóhajtott,
a világ köröttem végleg összeomlott.
Elhagyott az erőm, nincs vágyam...
szomorú magány lett íme a társam.
Hogyan éljem így tovább az életem!?
Most hogy Ő itt hagyott... elment... nélkülem!
Fájó szívvel a csillagokra nézni.
Tágra nyílt szemekkel hinni,
Hogy újra itt lesz,fogom érezni,
De remény és igazság messze áll egymástól,
Aki nincs többé nem jön,hiába várom...
Bármennyire bízok,hogy itt lesz újra velem,
De már soha többet nem fogja meg a kezem.
Búcsúzni kell hát tiszta érző szívvel,
S elhinni, hogy van élet, ha nincs a földön itt lenn.
Valahol a felhők fölött van egy másik világ,
Ahol minden szép és nem szenved senki már!
Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kíváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.
Örökre elhagyva
Egyik percben még itt voltál,
S most csak az üres szobát találom.
Akkor még vidáman szóltál..
Remélem mindez csak álom...
De sajnos nem úgy látom!
Egy váratlan pillanat és nem vagy,
Soha többet nem láthatlak Téged,
S hiába tudom, hogy szíved el nem hagy
Akkor is sóvárgok érted!
Szeretlek örökké, értsd meg!
Miért kellett a csillagokhoz szállnod?!
Miért nem maradtál tovább velem?!
Miért kellett porrá válnod?!
Miért engedted el a kezem?!
Állandóan érted könnyezem!
Kisírt szemmel ülök pihenődnél,
Még most sem hiszem el, hogy vége,
Hogy megjelensz a Teremtőnél,
Hogy nem lehetsz többé életem része!
Lám ennyi az élet, gondoltad-e?
Egy pillanat és mindennek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom.
Szerető szívekben örök gyász és fájdalom.
hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy,
s csak egy kép marad,
Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,
mert az emlékek azok,
amit még az idő sem vehet el!
Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar.
Megfáradt szívem hangosan dobog
Te érted... ki hiányzik nagyon
Kit az idő múlásával sem feledek
S, arra hogy mennyire szerettelek.
Bennem most a magány dalol...
Mert te már messze vagy...távol valahol...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások