Személy
Ferdinand Hodler
Hodler megkísérelte gondolatilag alátámasztani panteisztikus életérzéssel áthatott festészetét. A geometria és az új természettudományok bűvöletében a természetből levezetett párhuzamosság alapelvére támaszkodott, amit kompozícióin egyre következetesebben alkalmazott egymás mellé sorolással, tükrözéssel és szimmetriával.
Hodler tájai Svájcban mindig meglehetős sikert arattak, monumentális szimbolikus figurális vásznait azonban a maga választotta témákkal és a vonal, a forma, a szigorú képépítés és az önkényes színek által meghatározott egyéni stílussal csak akkor ismerték el, amikor "Éjszaka" című festményét először 1891-ben Párizsban, majd röviddel utána Münchenben, Velencében, Berlinben és Bécsben kiállították. A bécsi Secession 1904-es kiállításától kezdve - ami végre a szakmai diadalon túl anyagi sikert is jelentett a számára - az európai szecesszió vezető egyéniségének tartották; nagy kiállításokra hívták meg, számos kitüntetést kapott.
1914-től haláláig visszavonultan dolgozott Genfben, elsősorban "Pillantás a végtelenbe" és (befejezetlen) "Virágzás" című monumentális figurális kompozícióján, illetve "planetáris tájain". A Genfi-tavat és a Mont-Blanc hegyláncolatát napfelkeltekor vagy alkonyi fényben ábrázoló utolsó képei sajátságos kifejezői "a természet nagy, derűs harmóniájáról" szőtt látomásának.
Hozzászólások