Don Pedro Calderón de la Barca

Kardforgató nemesi családból származott. Ő maga is ifjúkorától agg éveiig vitézlő katona volt, miközben már 21 évesen az ország legnépszerűbb színpadi szerzője és ünnepi költője. Alig fogható fel, hogy a kora ifjúságától kezdve hol katonáskodó, hol megtisztelő hivatalokat viselő, szinte folyton drámákat író szerző honnét szerezte azt az óriási műveltségét, amely műveiben megnyilvánul. Képzelőereje olyan irodalmi tájakat barangolt be, amelyek utána évszázadokig emlékeztettek reá mint kezdeményezőre. "A csodatévő mágus" című játékában Marlowe és Goethe előtt a Faust témából formál kalandos játékot. "A nagy világszínház"-ban előkészíti az újkori misztériumjátékot, megelőzve a "Faust"-ot és "Az ember tragédiájá"-t. Az a kor, amelyet végigélt, a katolicizmus harcos időszaka volt mindenfajta protestantizmussal szemben. Ezért szokták mondani, hogy Calderón az ellenreformáció költője volt. Ez azért pontatlan kifejezés, mert Spanyolországban nem volt reformáció. A túl szigorú inkvizíció éberen őrködött mindenfajta eretnekségnek tekintett másféleség fölött. Az viszont igaz, hogy szellemének következetes katolicizmusa azonos volt azzal a német, olasz vagy angol ellenreformációval, mely ugyanebben az időben küzdött a különbözőségek ellen. Calderón óriási életműve igen különböző hangütésű. Ezen belül "Az élet álom"-ról más-más felfogású nemzedékek egyöntetűen mondották, hogy talán az egész spanyol irodalom legkitűnőbb színpadi játéka. Sajátos jelenség, hogy a spanyol irodalomban a hanyatlás korszaka teremtette meg a költészet és benne a drámai költészet fénykorát. Ennek az irodalmi és kulturális nagy korszaknak a legkitűnőbb költője és drámaírója volt Calderón.