Az aktuális rész ismertetője: Virágvasárnap Bagdadban, Advent és Vízkereszt két pilisi faluban. Ugye ég és föld? Csak utólag döbbentem rá: valami mégiscsak összekötheti az öngyilkos merényletektől, a víz- és villanyhiánytól változatlanul szenvedő ötmilliós metropolis kaldeus-keresztény 2000 éves közösségének lelki világát azzal, amit egy mise alatt érezhet át az ürömi és a pilisborosjenői hívő. Az arcokból talán megértik, még ha a bagdadi Miatyánk arameus nyelven szól is. De maradjunk Ürömön. A 78 éves Sikos Antal 38 esztendeje Üröm és Pilisborosjenő plébánosa. Mielőtt a papi hivatást választotta, a csepeli Weisz Manfréd Művek munkása volt. Mint fiatal káplán, egy petróleumlámpás tanyán kezdte egyházi pályafutását. Ma - elnehezült járása dacára - a két község között ingázva, hat napon át tizenkét misét celebrál. És - káplán nélkül - keresztel, esket, temet, és munkatársával, Máriával együtt a kicsinyeknek hittant tanít. Azt mondja: "Szeretek paposkodni..." Ám Antal atya, azaz Toni bácsi személyisége ennél sokkal többet sugároz. Mert nemcsak a két - felerészt magyar-sváb - falu templomainak felújításában van jelen. A rendszerváltás óta szinte "békebíróként" hívja meg az önkormányzati ülésekre egy-egy egymástól különböző pártállású polgármester. Van véleménye pápákról, püspökökről, sőt még saját magáról is. Szent Ágostonnal vallja: "Őrizd meg a rendet, akkor a rend is megőriz Téged". A templom előtt - mint egy óriási bazalt kilométerkövön - ez áll: "Imperator Marcus Aurélius - 178", magyarul: Itt Ürömön pihent meg az Elmélkedések uralkodója. Sikos Antal az ő szavaival inti néha fel-feltörekvő híveit és hitetlenjeit: "Vigyázz, el ne császárosodj! Fel ne vedd szokásaikat!" De egy-egy pohár jó vörösbor között a plébánosnak is akadnak saját rigmusai, szentenciái is. Íme az egyik kedvence: "A népszerűség az a tenger, amelyben a legkönnyebben elmerül az ember".

A műsor ismertetése: Kr. u. 2003 április első vasárnapjának estéjén Samy Atya a Teológiai Szeminárium rektora, és a majd' 200 éves kaldeus-katolikus egyházözösség lelkipásztora megkért két nagydarab hívőt: járőrözzenek éjszakánként a Péter Pál templom körül. Nehogy ellopják az aggregátorukat.
És jött ki a szemközti házból egy Ahmed, meg egy Mohamed:
- Ugye, azért jártkáltok itt le-föl, nehogy...
Christian és Elias az őrző-védők hümmögtek egyet:
- Nos, ha tudni akarjátok, tényleg el akartuk lopni. Ugye már egy hónapja nincs se villany, se telefon. Nálunk már április 8-a, a háború előtti hét óta ez a helyzet, és a csap is alig csöpög. Azután a Muftival, és - persze Allahhal együtt úgy döntöttünk: maradjon csak nálatok, legalább lesz egyetlen egy kis fény az utcánkban.
Egy szombat-vasárnapot és egy fél hétfőt töltöttünk Mezopotámia kalifátusának székhelyén Havasi János operatőr kollégámmal együtt. Amikor pedig a mise végén a ministráns srácok körbeszaladgáltak a padok között, hogy mindenkivel - voltak vagy 500-an kezet rázzanak, és Szálemet kívánjanak, akkor elszorult a mi szívünk is.
Persze közben itt-ott lövöldözgettek, fosztogattak, ellenőrizgettek, tüntetgettek.
De ez a Bagdad számunkra mégis Isten szívbéli kis csodájaként marad, mint minden virágvasárnap. Tele a datolyafa ágaival, a kezekben. S előző nap a CNN riportja szerint a bagdadi keresztények Ninivébe menekültek... Isten bocsássa meg neki...