Az aktuális rész ismertetője: Osztap Bender felkeresi lakásán Korejkót, a szovjet milliomost, és visszaviszi neki a társai által elrabolt 10 ezer rubelt. Amikor elismervényt kér a pénzről, Korejko nem dől be a cselnek és letagadja, hogy bárki is kirabolta volna. Osztap Bender rájön, hogy ellenfele ravaszabb, mint gondolta, ezért új, nagyszabásúbb tervet eszel ki a pénz megszerzésére. Egy zsúfolt, zűrös társbérletben megüresedő szobára lakótársnak jelentkezik, majd Szaruk és Paták néven céget hoz létre. Surát pataügyi előadónak, Panyikovszkijt pedig - büntetésből lázadásáért - hivatalsegédnek nevezi ki.

A műsor ismertetése: Ilf és Petrov szerzőpáros eredetileg regénytrilógiát szándékozott írni Osztap Bender kalandjairól, ám a tervezett trilógiának csupán két része készült el: az első rész, a 12 szék 1928-ban, a második rész, az Aranyborjú pedig 1931-ben. A főhős célja mind a két kalandos pikareszkregényben azonos: szeretne milliomos lenni, s e cél érdekében zseniális konspirációs játékba fog. A vágyott pénz utáni hajsza során bejárja az országot, s kacagtatóan szellemes kalandjai során lelepleződik a korabeli orosz élet megannyi visszássága.

"Ez nem Rio de Janeiro" - állapítja meg rezignáltan Osztap Bender, a zseniális szélhámos, amikor körülnéz vándorútja egyik állomásán, a tipikus szovjet kisvárosban. Az elhíresült mondást hosszú évekig Magyarországon is idézgették az emberek cinkos összekacsintással, a szocializmus visszásságaira utalva. A regény népszerűségére jellemző, hogy 1974-ben Szinetár Miklós is rendezett egy tévéjátékot a regényből, Darvas Ivánnal a főszerepben. A történetet az akkori magyar viszonyok közé ültetette át a Szinetár-Gyurkó alkotópáros, az "áthallás" tökéletesen sikerült.