Tazmánia Ausztrália legkisebb állama. A Föld jégkorszak előtti, ősi vadvidékének utolsó megmaradt parányi területe Ausztrália déli parvidékétől néhányszáz kilométernyire fekszik, az Indiai- és a Csendes-óceán találkozásánál. A sziget alapját archaikus kőzetek alkotják, hegységrendszerekbe gyűrődve. Földtani szempontból Tazmánia a kelet-ausztráliai hegységrendszer déli folytatása. Domborzata mai arculatát a pleisztocén korszakban nyerte el, amikor a jégkorszak gleccserei "U" alakúra csiszolták a hegység völgyeit. A szigetet Abel Tasman holland hajós fedezte fel 1642-es útja során, amikor körülhajózta az ausztrál kontinenst. Ezzel az útjával megdöntötte azt a korábban vallott nézetet, amely szerint a föld déli féltekéjén egy hatalmas kiterjedésű kontinens létezik, a Terra Australis. Úgy vélte, hogy az általa felfedezett földdarab Új-Hollandia egyik félszigete. Szigetvoltát nem ismerte fel, a területet megbízójáról, az Új-Guineában kormányzó Van Diemenről nevezte el. Az utókor azonban felfedezőjéről a sziget nevét "Tasmaniara" változtatta.