Grandrieux első munkájához, a Sötét utakhoz hasonlóan az Új élet is fantáziadús, nyugtalanító hangulatú film. A rendező sajátos világa már az első kockákkal beszippantja a nézőt; a szemcsés, kézikamerával felvett képsor döcögve-villogva egy csoportnyi embert mutat, akik várakozva néznek felfelé - de hogy mire, nem derül ki. Azt sem tudjuk meg, hol vagyunk. A felperzselt, háború sebzette vidék, az üres mezőkön álló lebombázott épületek alapján Boszniára vagy Csecsenföldre gyanakszunk. A felsorakoztatott foglyok közül kiválasztanak egy lányt, levágják hosszú haját, majd egy sztriptízbárba küldik, ahol névtelenségben rejtőző külföldi vendégeket kell prostituáltként kiszolgálnia. Egy fiatal amerikai szemet vet rá, s együttlétük megszállott vágyat ébreszt a férfiban...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások