Szomorú szivfacsaro anime ami bemutatja 2 kisgyerek szemszögéből a háború borzalmait és az emberek kozonyet. Gyerekeknek nem ajánlanám, mert van benne pár gázos jelenet (pl anyu halála).

Valóban furcsa, hogy egy rajzfilm háborús film is lehet, de itt van létjogosultsága. A rajzfilm-adta eszközökkel tudja kiváltani azt a hatást, ami ilyen magasra emeli ezt a filmet. A háború borzalmaiba nemcsak a lebombázott házak és a tevékenyen harcolók embervesztesége tartozik, hanem annak lélekromboló hatása is. Túlélni nem könnyű, és olyan cselekedeteket vált ki, amire később jobb lenne elfelejteni.

Csodálatos film, végigsírtam az egészet. Szörnyű, hogy ez a valóságban is megtörtént, bár a valódi eseményektől lényegesen eltér a történet. Akit esetleg érdekel a film mögötti valós esemény, ebből a videóból megtudhatja: https://youtu.be/kBqNUzq2J1M
(zsepi legyen kéznél) :'(((

Ez a világ legjobb háborúellenes filmje.

Igen! Az embereknek mindenhol két lába, két karja, egy szíve és egy feje van. Azonos módon szaporodnak, születnek és meghalnak. De! Genetikailag: „Az átlagos eltérés két véletlenszerűen kiválasztott ember között a nukleotidok 0,1%-a. […] Mivel az ember génállománya 3 milliárd nukleotidból áll, ez 3 millió helyet jelent. Ezek legtöbbje semleges, más részük azonban valódi jelentést hordoz, és a fenotípusban is megjelenhet.” „(genotípus + környezet + véletlen-variációk → fenotípus)”
A kulturális különbségeket például egy magyar és egy japán ember között nem kezdeném el sorolni, mert lényegesen több van, mint azonosság. Más a munkamorál, más a hatalomhoz, vezetőkhöz való viszony, más a nők szerepe a társadalomban. Az emberek még véletlenül sem egyformák. Igaz, hogy a globalizáció kicsit közelebb vitte egymáshoz a nemzeteket, de már nemzetállamok sem lennének, ha a népek valóban tökéletesen egyformává váltak volna.

A japán képregény a manga is elég speciális jelenség, ismerni kell a sajátosságait ahhoz, hogy valaki élvezni tudja. A mangából származtatott anime, már viszonylag modern műfajnak számít, de azért jócskán belecsempészik a manga elemeit. Manapság divat manga és anime fannak lenni. Ebből legtöbben csak a hentait ismerik, de messziről jött ember azt mond, amit akar.
Ez a bogaras film technikailag nem tűnik ki az animációs kínálatból, de nem is ez a lényege. Emlékeim szerint bemutatja, hogy mi mindent tehet a háború egy békés japán családdal. (Nem foglalkozik azzal, hogy a japók a nácikhoz hasonló hódításokkal foglalkoztak Ázsiában és kegyetlenségben sem nagyon maradtak el tőlük.) A bombák és a harcok megölik apát és anyát, magára marad a testvérpár. A nagyobbik kölyöknek nem tetszik, hogy a rokonok kihasználják őket és nem ők a falkavezérek. (Valószínűleg ugyanígy volt ez a világ más tájain is. A szegény rokon – főleg ha árva – sokat dolgozott és keveset evett.) Ha nem veri a nyálát és nem játssza a felnőttet, akkor a kicsi talán életben maradt volna.
Mi ebben a különleges, a fantasztikus, az egyedi, az utolérhetetlen? Ha az a filmesek célja, hogy az emberek sírdogáljanak, akkor szívszaggató mesét kreálnak. Most ez sikerült, gratulálok nekik, de biztosan láttam 20-30 háborús filmet, amelyik ettől jobb volt. Igaz, hogy nem volt közöttük rajzfilm.

Ez egyszerűen nem igaz. Az emberek mindenütt ugyanolyanok. Egyszerűen emberek. Más a kultúra, de az alap mindenhol ugyanaz. Ez a világ egyik legjobb háborús filmje.

Ez egy zseniális alkotás, ugyanakkor a legtöbb embernek lehet hogy nem fog tetszeni, mert semmi kommersz nincs bennne. Egy dráma, ami megérint, elgondolkodtat. Semmi vicces nincs benne, csak két ember sorsa, és hogy a háború milyen lelkiállapot.

Ha egy 10 évesnek akarom bemutatni, hogy milyen a háború és mi a borzalmas benne, akkor komoly segítségemre lehet a film. Egyébként csak egy átlagos minőségű rajzfilm. Annyira más a távol keleti emberek jelleme, viselkedése, kultúrája, hogy a legtöbb filmjük kicsit idegen nekem. Továbbra sem fogok animéket nézni, mert őszintén szólva, ezt is untam egy kicsit. Szerintem a háborúk iszonyatát nem lehet rajzfilmen visszaadni.

Jó, bár a vége nem tetszett. Én a happy endet szeretem. Szerintem jók voltak a szinkronhangok.

"Bátyus!" Miután megnéztem a filmet átmentem öcsém szobájába, hogy megöleljem. (Alapból is szoktam persze, de nagyon megérintett a film) 10/10 Mindenkinek ajánlom.

lemaradt, hogy nagyon zavaró volt a szinkron elkészültekor 34 éves Crespo Rodrigo, mint magyarhangja egy 18-20 éves fiúnak. Sokkal inkább el tudnám képzelni Szvetlov Balázst, vagy Baráth Istvánt.

Távolról sem vagyok animefan, és nem is hiszem, hogy az leszek, de ez a film gyönyörû és a végletekig megható. Bár már a címébõl is sejthetõ, hogy itt nem szamurájkardos vízilovak fognak mágikus tojásokkal viaskodni, hanem várható "némi" értelem és érzelem is. Javaslom mindenkinek, gyermekeknek is. 10

Spoiler !!!! -.-

Ma reggel láttam az utolját....Felnõtt létemre besírtam a végén :-0... az utolsó pénzébõl vett dinnyével megeteti a báttyus.A kistestvér 'fõz' neki rizsgombócokat...már nem kelsz fel többet. :-o...nagyon szomorú...becsülni kell a szerettinket amíg lehet, mert sohasem tudni meddig nincs késõ!

SPOILER!!!

Jó nem egész film alatt hanem a szomorú jeleneteke alatt. De elég sokat, mert tudtam mi lesz a sorsuk.

Egyetértek !
Én végig sírtam az egészet, egyszer láttam azóta nem akartam megnézni, mert annyira lehangoló, Nem mintha nem tudtam volna hogy mit mûveltek a Japánokkal . Ez az egyetlen olyan Ghibi film amit ritkán nézek meg mert utána jó ideig lehangolt vagyok, viszont kitisztulnak a könnycsatornáim.

És valóban igaz, hogy megy a propaganda ezerrel. Egyesek veszteségét felnagyítják míg másokét el mismásolják, és akik közremûködtek, azokat hõsnek tartják.

Múltkor láttam egy doku filmet, hogy miután ledobták a bombát mentek ,és úgy vizsgálták a japánokat mint az állatokat, tehát nem azért dobták le a bombákat, mert valóban elkerülhetetlen lett volna , hanem egyrészt hogy bemutassák az új fegyverüket, plusz kísérleteztek.

Férfiasan bevallom, néhány jelenetnél elsírtam magam, mélyen megérinti a nézõt a film. Jól bemutatja, hogyan megy tönkre és pusztul el szép lassan egy egész család, hogyan sújtja a háború a "hátországot", nem csak fizikailag (azaz a bombázások által), hanem erkölcsileg és anyagilag is. Úgy érzem, az író és a rendezõ nem csak az amerikaiakat bírálta ezzel a filmmel, hanem a végletekig kitartó japán vezetést és a japán népet is. Elkeserítõ, hogy a felnõttek képtelenek gondoskodni két gyerekrõl, bár valahol azért a nagynéninek is igaza volt a filmben, amikor felelõsségre vonta Szeitát, miért nem végez valamilyen munkát. Ha jól tudom, az író húga valóban éhen halt a háború alatt, ezért is írta meg a regényét, és elképzelhetõ, hogy az anime is némileg sarkítottan ábrázolja az eseményeket. Nem gondolom, hogy gyerekeknek megfelelõ program lenne, elsõsorban a nyomasztó hangulata miatt, és talán meg sem értenék a film üzenetét, pár jelenet szinte gyomorforgatóan naturalisztikus (pl. amikor az anya holttestét kiviszik elégetni, és nyüzsögnek rajta a lárvák). Valószínûleg az író így próbálta feldolgozni az õt ért traumákat, el tudom képzelni, hogy számára is sokkoló lehetett mindaz, amit átélt.
****spoiler***Végül is aki látta a filmet, annak nem lesz spoiler, hogy Szeita is meghal a nyitójelenetben, ellentétben az íróval. Véleményem szerint ennek az ötletnek két oka lehet. Egyrészt képletesen szólva meghalt az író, amikor elvesztette a családját, fõként pedig a gondjaira bízott kishúgát, másrészt talán azt is sugallhatja, hogy azt kívánja, bárcsak õ is valóban meghalt volna.
Érdekes a film szimbolikája, a szentjánosbogarak jelképezhetik azokat az embereket, akiknek túl rövid idõ adatott, túl hamar meghaltak, mint a szentjánosbogarak. Az is furcsának tûnhet, hogy amikor Szecukó meghal, Szeita nem sír. Nem gondolnám, hogy ennek az érzéketlenség lenne az oka, szerintem sokkal inkább annyira fájdalmasan érintette ez a dolog, hogy nem tudott sírni. Úgy gondolom, ezért is adja át magát az enyészetnek, a lassú halálnak, hiszen mindent és mindenkit elveszített. Viszont varázslatos a film nyitójelenetének az a része, amikor Szecukó megjelenik, sejteni lehet, hogy már csak szellemként van jelen, aztán szintén már szellemként csatlakozik hozzá Szeita is, és innen indul a sztori. Szintén megrázó és egyben felemelõ a záró képsor is, a két szellemgyerek együtt nézi a hegytetõrõl a modern várost, ami nekem azt sugallta, hogy van remény, leéghetett ugyan a város, és ezrek halhattak meg, sõt megtörhettek a japánok is, mégis meg lehet újulni, túl lehet élni, és a múlt mindig jelen lesz. Csendesen, finoman némileg "tanmesévé" válik a befejezés, de érzésem szerint nem erõltetett, egyszerûen csak lejegyzi az élet örök körforgását, a megújulást, az élni akarás vágyát, a kataklizmák szörnyûségein való felülemelkedés lehetõségét és szükségességét.
***spoiler vege***
Valószínûleg nem voltam ezzel egyedül, de egészen eddig nem is tudtam ennek a filmnek a létezésérõl, holott a legtöbb háborús filmnél sokkal megrázóbb és érzelmileg megmozgatóbb, mégsem tartom giccsesnek. Azt mondjuk egyáltalán nem tartom meglepõnek, hogy a nemzetközi lobbi a végletekig ajnározott Schindler listája és hasonló produktumok mellett miért hallgatja kvázi agyon ezt az animét, az amerikai filmeket évtente x alkalommal elõveszik valamelyik olyan csatornán, amiket mindenki tud fogni, ezt viszont jól eldugták kisebb csatornákra, hátha elsiklanak fölötte az emberek, vagy nem tudják fogni az adókat, és sajnáljuk. Elszomorító ez a kettõs mérce, az egyik népcsoporttal történtekkel évente megszámlálhatatlan alkalommal foglalkozunk, toljuk a kedves nézõk képébe a filmeket, miközben a másik oldalról tudomást sem veszünk. Holott meggyõzõdésem, hogy a japánok sem voltak feltétlenül erõszakosabbak és "imperialistábbak", mint mondjuk az angolszászok, és ott is bõven kijutott az egyszerû embereknek a szenvedésbõl, csak hát a történelmet a gyõztesek írják.

Nagyon szép volt, de valahogy már annyira sok volt a fájdalom benne, hogy önkéntelenül is védekeztem. Amolyan terápiás anime. Az író kiírta magából a fájdalmát. Amerikaiak persze, hogy toplistázzák az IMDb-n - mert mindig a legyõzõk éreznek valamiféle szánalmat a legyõzöttek iránt. ...és ott ugyebár feltétel nélküli kapitulálás volt a japánok részérõl. (...) Ez magánvéleményem. ...