A rendező eddigi Schmidt Éváról készült filmjeiben más-más témákat járt körül. Az új film fő törekvése, hogy a világhírű néprajztudós lényének a halálhoz való viszonyát, a "lelőtt harcos" szimbolikus alakján, annak lelki-szellemi megfogalmazásán keresztül közelítse meg, ez által közelebb kerüljön, érthetőbbé válhasson a néző számára a kutatóban élő állandó halál közeli állapot, a halál és a hősiesség Schmidt Éva által megfogalmazott, képviselt, vállalt módja.
Schmidt Éva szerint a keletről származó népek közül a magyaroknál figyelhető meg legkorábban az a folyamat, mely szerint a történelem során eddig felhalmozódott sámáni tudás bebábozódik az emberek lelkébe, szellemébe. Ez a tudás a XX-XXI.századi Magyarországon a háborús hős, a lelőtt katona figurájának szellemében, lelkében összpontosul.