A Giselle a klasszikus romantikus balett iskolapéldája. A földi szerelemről szól, mely a síron túl is folytatódik. A balett címszerepét alakítani a balettirodalom egyik legkomolyabb kihívása, ugyanis egy ártatlan, elcsábított parasztlány, Giselle megbocsájtó szellemmé válik, aki kiragadja kedvesét a halál torkából. A balerina számára az alakítás jól elválasztható, ellentétes két részből áll: az I. felvonásban naivnak, természetesnek kell lennie, földi érzelmekkel gazdagon, élettelin kell táncolnia; míg a II. felvonásban könnyeddé, légiessé kell válnia, éterien kell táncolnia, mintha nem hús-vér ember lenne.
Peter Wright produkciójában a balett e kettőssége tökéletesen megjelenik: az első felvonás gazdagon árnyalt naturalista részletekkel, míg a második holdfény által megvilágított kísérteties, eszményi szépség csupán.