Még hogy az új francia filmek szarok.. ugyan már.. XD
Ez valami elképesztő volt, élesben mégis csak minden jobb, mint a szokásos sablonos utalásokkal megoldva!

Agyatlan francia soft-pornó...

Wow, köszönet érte!

Nekem azért tetszettek ezek a jelenetek, mert hátha mégis eljut olyanhoz is ez a film, aki eddig csak mûanyag-pornót látott, ahol minden oly tökéletes, oly szabályos, 'minden" kemény és mindenkinek fennakad a szeme tõle, olyan jó.
Jó volt látni egy életszerû masztit, szopást, abszolút nem felizgulási célzatból esett jól (legalábbis nekem). Kis egyszerû film volt, jópofa ötletekkel.

10/8

Pont az a fajta film, amiért mûvészmoziba jár az ember. Mert ugye, az ott vetített filmek mindig kicsit pikánsabbak, szokatlanabbak, "betegebbek" mint az egy kaptafára készült hollywoodi filmek. A cselekmény ritmusa és a végkifejlet nem kiszámítható.
Szerintem nagyon hatásos hangulatokkal és képi megoldásokkal találkozunk, megéri megnézni a filmet. Pár jelenete sokszor eszembe jut, mintha csak velem történt volna.A mûfaj kedvelõinek ajánlom.

De a Q-ban látott explicit jelenetek mindegyike helyettesíthetõ lett volna a sejttetõ változattal.

Talán. De van, ami így nagyobbat üt.

De akkor most végül mi a véleményed? Neked tetszett a film vagy nem?

Engem nem sértenek az explicit jelenetek, ha azzal elõbbre viszik a filmet. Pl. az Elemi ösztön puncivillantása teljesen helyénvaló. Ha azt kihagyták volna, azzal egy cseppet ugyan, de kevesebb lett volna az a film. De a Q-ban látott explicit jelenetek mindegyike helyettesíthetõ lett volna a sejttetõ változattal. Mindegy, ez az én véleményem csupán.

Napok óta ezen töprengek, hogy mennyiben nevezhetõ öncélúnak az "egyenesben mutatott szopás, nyalás, maszturbálás" egy nem-pornó filmben?

Egyelõre azt az álláspontot alakítottam ki, hogy mindez a rendezõ szándékától függ. Amennyiben az õ célja csupán némi polgárpukkasztás, feltûnéskeltés, a kíváncsi nézõk moziba becsalogatása, akkor igen, mindez fölösleges.

Ha azonban a szexjelenetek a történet szerves részei, melyek ugyan "simán megoldhatók lettek volna a klasszikus, arckifejezéses, sejttetõ, ráutaló filmes módszerrel", ahogy írod, akkor a kifogás esetleg csak megszokásból fakad, hiszen a ma szokásos sejtetõ sémák 60 éve valószínûleg ugyanilyen ellenállást keltettek az akkori nézõben. Ha a rendezõ ezzel a fogással plasztikusabbá, realisztikusabbá kívánta tenni a filmjét, az számomra rendben van.

Ettõl szerintem lényegileg elkülönülõ kérdés, hogy az alkotás végül jól sikerült-e. Nem az explicit szex, vagy annak hiánya teszi azzá, hanem az egész egyben mûködik, vagy nem mûködik. Csupán a szextõl nem válik a film sem jobbá, sem rosszabbá. Az erkölcsiséget ebbõl teljesen kihagynám, akit sért, az ne nézze.

:)

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál
Az ostoba forgalmazók, a hajdani japán hard-porno giccsre emlékeztetõ: "érzékek birogdalma" alcímmel csalogatják a voájõröket, ám ez a film egyáltalán nem "pucér", egyáltalán nem
szexi, a legkisebb mértékben sem pornográf. Bizony, emberi dráma a javából.
A fiatalabb generáció kapcsolati káosza. Kikötõváros a Csatorna partján, kevés a munka,
sztrájk is van, sok szabadidõ is, kiélezõdnek a konfliktusok. Tépelõdõ fiú nehezen emészti
barátnõje eltávolodását, a másik belerokkan a szakításba. Régebben együtt élõ fiatal nõ
orgazmusa lefagy, már csak a buja képzelgésekben tobzódó verbalitás jelent valamit. Gátlásokba frusztrált szûz mindent enged, "azt" viszont csak házasságban/!/, érzelmes ifjú felsül, mikor felláció közben legfeljebb szerelmi emlékképeivel fantáziál.
A generációk élesen elválasztódnak, az érzelmi áramlatok saját geológiai rétegükben hullámoznak. A nézõpont nõközpontú, a középkorú férfiak kockásfüzetbe öltözött, hájfejû mácsók, könnyen kijátszhatóak: egybõl elhiszik, hogy ellenállhatatlanul hódítóak. A hatalmukkal, pozíciójukkal visszaélõk között egyetlen apa bukkan fel, aki megértéssel viszonyul keménnyé szikkadt anyától lebénított leányához.
Zilált dialógusok, hevenyészett szituációk érzékeltetik a kavargó történéseket, a rendezõ
Laurent Bouhnik forgatókönyvíróként is hibátlan, egyedül a nõi zuhanyozó genitális unalma viszolyogtató, bár a csevegõ hölgyek szövege igencsak hiteles.
Kissé vágott, hamiskás szemek, mindentlátó figyelem, a bûvölõ mosoly fölényes öntudata,
animálisan vonzó, hullámos sörény, káprázatos mellek, mámorító mozgás: Cécile, Déborah
Révy az ellenállhatatln nõiesség minden kincsét birtokolja, - ...és mégis! Tragikusan kielégületlen, az egyetlen végigjátszott aktusban, hátulról döngölve, brutálisan ütlegelve, végkimerülésbe hajszolva is csak az: "ez sem az!" bukik ki belõle. Mindenkire kiveti hálóját, de nem kell az, akinek más is fontos, kárpótlást végül már csak a mások manipulálása ígér.
Hatalmába keríti a félszeg Alice-t, az angliai komp mosdójában, ahol általában kalandjait bonyolítja, egy csodálatos jelenetben hódítja meg, szavai, értõ ujjai, elementáris kisugárzása által. Helene Zimmer, aki emésztõ vágyakt rejtõ nézésével, szelíd szõkeségével méltó
párja a fantasztikus fõszereplõnek, próbatét feladatokat kap. Elõször az elhidegült házasokat hozza össze csuklyás anonym szexre, majd a következõ bátorság-próbán, meztelenül
vár egy ismeretlen férfit, aki nem más, mint mindig elutasított udvarlója.
Az interjúk szabadelvû sztárnak állítják be, aki csak azt csinálja filmvásznon élõben: szopás,
nyalatás, dugás, amit "privátban is", a valóságban ez igen alantas reklámfogás, a filmben kizárólag eljátszott aktusok vannak. Exhibicionizmus-e az, a gyönyörû homályban fényképezett maszturbáció, mely a gyönyör csúcsán kétségbeesett zokogásba torkollik, vagy a hihetetlen karizmájú színészi játék alkotói bravúrja?
A lányok, penetráns humorérzékkel, végül pénzért árulják magukat az ismerõsöknek, elvégre munkanélküliek, - persze ez is hõsnõnk sugallata. A produceri érdek rózsaszín happy endinge fullasztja a befejezést, szerencsére az a két esetlen "Je t'aime" senkit sem téveszt meg: Laurent Bouhnik zseniálisan eredeti filmje saját életünk kaotikus érzelmi birodalmára nyit hipnotikus erõvel fénylõ ablakot.