Lossonczy Tamás festőművész 1904. augusztus 12-én született Budapesten. Kezdetben jogot tanult, 1923-26 között az MKF-en Bosznay István, majd saját kérésére Vaszary tanítványa, 1929-31 között pedig elvégezte a belsőépítész szakot a MIF-án (ma MOME), tanára Kaesz Gyula volt. 1926-ban, majd 1937-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának alapító tagja. A harmincas években rövid időre felhagyott a festészettel, dolgozott Molnár Farkas irodájában, majd első felesége Lossonczy Ibolya szobrászművész hatására 1939-ben újra elkezdett festeni. 1945 és 1946 között az Európai Iskola, majd 1948-ig az Elvont Művészek magyar csoportjának tagja. Az 1992-ben megalakult Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1994-ben Kossuth-díjat kapott. A modernizmus absztrakt irányzatának doyenje, az Európai Iskola alapító tagja, a magyar művészet meghatározó személyisége. Látásmódja és alkotásai a posztmodern gondolkodást is magukban hordozzák, és ma is példaértékű anyagként szolgálnak a fiatal nemzedék számára. Műveiben első számú tematika a tér, a végtelenség, a térben való mozgás kifejezhetősége. Ez a gondolat a 70-es években elkezdett Űrképek sorozatban teljesedett ki, majd stílusa szürreális, expresszív irányba mozdult el. Haláláig aktív művész maradt.