Miért ír egy alanyi költő, dráma- és prózaíró meséket? Szabadság-e meséket írni, mint akkor volt, amikor nem lehetett mást írni? Vagy szabadság-e azért, mert meséket írni önmagában való gyönyörűség? Műsorunkban annak próbálunk utánajárni, hogy a költőnek indult, majd prózaíróvá avanzsált Darvasi László, a költőnek újdonsült drámaíró létére is megmaradt Háy János, és a következetesen költői életművét építő Szijj Ferenc miként jutott arra a gondolatra, hogy meséket írjon? Határsértők vagy a műfaj fel- és újra-felfedezői ők?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 márc. 14. - 20:31:50
Szerintem a mese örök és elpusztíthatatlan mûfaj, és bizonyos szempontból igényük is van erre az embereknek. Nagyon sok felnõtt marad legalább részben gyerek, még ha sokan szégyellik is ezt bevallani (mert hát ugye milyen dolog is már az, hogy meséket olvasunk vagy leülünk játszani valamivel). Talán több embernek kellene "gyerekké" válnia, így talán a világ is másabb lenne.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások