Háborús időkben egy ferences kolostor küszöbén hagynak egy fiú csecsemőt. A testvérek úgy döntenek, felnevelik, és a naptár szerint Szent Marcelinóról nevezik el. A csecsemő cserfes, értelmes, érdeklődő kisfiúvá cseperedik, aki naphosszat játszik barátjával, Eleuterióval. De sajnos tragédia történik, Eleuterio meghal. Bár a testvérek körülveszik szeretetükkel és gondoskodásukkal, Marcelino nagyon magányos, ezért mindent kitalál, hogy szórakoztassa magát. Egy nap a padláson talál egy ember nagyságú Jézus-szobrot, és mert olyan elesettnek látszik, kenyeret és bort visz neki. És ekkor csoda történik, a szobor megelevenedik...