Yūichi elvált, ráadásul hagymára emlékeztető kopasz feje miatt ráragadt a „Gyöngyhagyma” gúnynév. Meglett férfiként is szeret erotikus történeteket rajzolni, gitárral az oldalán pajkos dalokat énekelni bárokban, s persze jókat inni. Ám a kissé szétszórt látszat ellenére van, amit nagyon komolyan vesz: családja ugyanis mindennél fontosabb számára.
Nyugdíjas édesanyja, Mitsue mindenkinek segíteni próbál, ezért gyakran keresik telefonon magukat unokának kiadó csalók, vagy épp közmunkásnak álcázott betörök. Ennél is aggasztóbb azonban erősödő demenciája, s amikor hirtelen elkóborol otthonról, Yūichi kénytelen munkáját hátrahagyva hazarohanni. Az orvosok tanácsára végül rászánja magát, hogy otthonba küldje Mitsuét. Ám az asszony nem tud a közösség részévé válni, mivel betegsége folyton a múltba húzza vissza.
Megható történet arról, hogy a felejtés néha nem feltétlenül szomorú dolog; miközben Nagasaki tengerillatú városa bontakozik ki előttünk a háború fanyar utóízével. A film alapjául szolgáló manga írója maga a főhős, Okano Yūichi; s a filmkockákon láthatjuk a képregény születésének pillanatait.