Miközben a tizennyolc hónapos börtönbüntetését töltötte, Johnny felfedezte a főzésben és a klasszikus irodalomban rejlő örömöket. Szabadulása után a férfi szakácsként kezd dolgozni egy New York-i vacsorázóhelyen. Itt dolgozik Frankie, a pincérnő is. Johnny egyre inkább érdeklődik iránta, Frankie azonban igyekszik távol tartani őt magától. Az asszony ugyanis sok fájdalmas kapcsolat után elvesztette a bizalmát a férfiakban. Megannyi kacskaringó után végül mégis összejönnek egymással.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Manapság ez már nem történhetne meg, hiszen: a nem az nem. És Frankie ezt többször, nagyon komolyan mondja, tehát Johnnyt úgy kihajítanák zaklatás miatt, hogy a lába sem érné a földet, mehetne vissza a börtönbe rántottát sütni. Amúgy az egyik kedvenc filmem.
Nagyon szép, romantikus film egy meggyötört, megtaposott lelkű nőről, aki nem tud megbízni senkiben és egy csekkhamisítással egyszer megbotlott, börtönből szabadult, az életét újrakezdeni készülő férfiről. Nekem tetszett, ahogy egymástól is tanulnak, egymást támogatva araszolnak előre. Ahogy a férfi nem adja fel. Nem közönségesen, hanem udvariasan, de határozottan szeretné elérni, hogy a nő nézzen végre fel és próbáljon bízni. 14 voltam, mikor először láttam. Elvarázsolt a zenéje, a szép, hétköznapi, new yorki történet. Ráadásul akkoriban feliratozták csak, így eredeti nyelven is hallhattam. Azóta sokszor láttam, a varázsa nem kopott.
Jó film, érdemes megnézni. A főszereplőknek jól állt a szerep, Michelle P., Al P. jó páros volt, illettek egymáshoz, a filmzene is tetszett. A krumplirózsa ötlet nagyon találó volt az adott jelenetben. Al P. nagyon jól játszott, Michelle P. néha idegesítő (több jelenetben rossz volt a frizurája, a ruhái is) volt. A szinkron szuper (Kovács Nóra, Dörner György).
Tegnap letöltöttem. Ma délelőtt végignéztem. Nagyon tetszett. Több helyen leheletfinom humor, kitűnő színészi munka, példás rendezés. Ideillő zenei háttér. Az értékes filmjeim közé soroltam.
Engem is zavart elsőre, hogy Michelle Pfeifer és Al Pacini egyaránt teljesen átlagos embereket játszanak ebben a kicsit túlbeszélt filmben, de meg lehet szokni.:)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások