Sorozatunkban a nemzetközi hírnevű séfpáros és régi jóbarát Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo - Jamie Olvier mentora - visszatérnek hazájukba, Olaszországba, amit több, mint 40 éve hagytak el, hogy megvizsgálják hogyan változott az olasz kultúra az elmúlt fél évszázadban és ez hogyan befolyásolta azt, amit az olaszok ma az asztalra tesznek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Én 78-as vagyok, ebbõl kifolyólag a 80 években voltam általános iskolás. Az anyukám ebbõl egy jelentõs idõszakban "htb" volt, ill. úgy dolgozott, hogy mindennap fõzött.
Isteni gyerekkorom volt, nemcsak az emlékek szépítik meg, hogy bár sosem voltunk gazdagok, nagyon jó minõségû ételeket ehettem.
A fejlõdés eleve magával hozza a "régi" eltûnését vagy háttérbe kerülését.
Lehet, hogy hasonló volt az, amikor villanyáram használata általánossá vált.
A kapitalizmus, az kapitalizmus: profitra törekvés, globalizáció, technikai alapú társadalom, urbanizáció, stb.
Nincs más, nincs jobb, a korábbi kísérletek nem váltak be: diktatúrák, részben a "jóléti állam" koncepciója is.
Visszatérve derék olaszainkra, ami az egyik legjobb az olasz (és a spanyol) konyhában is, az az egyszerûségre és részben a változatosságra való törekvés. Kevés bonyolítás, néha minimális alapanyag-felhasználás, stb. Sajnos ezt is generalizálta az olasz tészta - fõleg a déli pizza - "egyeduralma" a világon, pedig ami csak egy szelete a konyhájuknak.
(Ennek ellenére, mondjuk Modena környékén már kissé elegem volt, hogy szinte minden balzsamecettel és parmezánnal készül az édességig bezárólag...)
Amikor Jamie Olivier valamelyik sorozatában Olaszországot járte körbe, valahol fõzött egy falusi társaságnak. Amit talált, mindent belepakolt a fûszerektõl kezdve a paradicsomig. Amikor megkérdezte milyen, a visszafogtt válasz az volt, hogy jó-jó, csak mi az ilyesmit sokkal egyszerûbben csináljuk...
S nincs-e így?
A régóta nyugdíjas anyósomnak még akad rá ideje, de a feleségemnek a "dolgozó nõnek" már nemigen. Sõt én többször fõzögetek mint õ...
A másik, amirõl beszélnek a hagyományos közösségek felbomlása: zárt vidékek "kinyílása", többgenerációs családok, turizmus, stb. Õk messze elkerülik a "civilizációt".
Ez becsülendõ, csak utána belegondol az ember, hogy mindezt éppen a modern civilizáció révén ismeri meg: televízió, internet, távközlés, gépkocsi, stb. S pont ezek révén tudunk a derék olaszokról irogatni...
Az elsõ négy rész fent van a youtube.com-n de a többit nem találom. Tudna valaki segíteni, hogy hogyan tudnám megnézni a többi részt a neten? Köszönöm elõre is a segítséget.
Mondjuk ez egy kissé csorbát szenvedett abban a részben, amikor valamelyik kolostorba látogattak, ahol nagy hagyománya volt a helyi termékek elõállításának.
A kérdésre végül is valami olyasféle volt a szerzetesek válasza, hogy kevesen vannak, idejük sincs, így minden, a nevük alatt futó terméket máshol "gyártatnak"...
Jó kis mûsor,,,de nagyon nem tetszik,ahogy ez a Carluccio ott basáskodik, kuktának tekinti Gennarot, ugráltatja ez a lusta pali, pedig semmivel nem kevesebb mint õ
Sziasztok!
No, itt az új kajcsi. Köretnek készült, és látványra nem volt azért annyira szép, de az illata, meg az íze na'on jó lett! Szeletelt krumpli, lilahagyma, koktélparadicsom, bazsalikom, oregano, só, bors, olívaolaj. :)
Ja, ez a nyers kép, mert ez szebb! :)
Szia!
Nem, nem készült kép. :( Konkrétan annyira éhesek voltunk, hogy eszünkbe se jutott fényképezni, alig vártuk, hogy kész legyen. Így is 5 perccel kevesebb ideig kelt a tészta, mert az uram félpecenként jött a konyhába, hogy mennyit kell még várni? Aztán közösen pakoltuk fel a hozzávalókat. Jó móka volt... :)
Szóval a többi recept? Igyekszem, és ígérem, készülnek képek is! De tényleg ne légy telhetetlen! :) Van itthon rákom, lehet, hogy az elõbb leírt recept lesz a következõ. :)
Addig Te is tehetsz fel képeket az alkotásaidról... :)
Szia!
Meglehet, hogy aminek a végét láttad, az rizottó póréval, édesköménnyel és rákkal? Bár az nem konkrétan a Két éhes olaszban volt, hanem egy másik adásban Antonio Carluccioval. Nagyon jól nézett ki, leírom:
- vizet tesz fel a rizshez
- 1 édeskömény gumót felaprít,forró olívaolajba dobja, majd mellé megy a felkarikázott póréhagyma
- forró vizet önt alá, és lefedve puhára fõzi a zöldségeket
- a vizet megsózza és a gömbölyû szemû (rizottónak való) rizst bõ vízben 10' alatt puhára fõzi
- ha puha a zöldség, mehet bele a nyers tisztított garnéla. Nem kevergeti, hanem csak megforgatja a rákot
- a kész rizst (a belseje nem lehet kemény) leszûri, de egy kis levet hagy az edény alján, amit még felszív a rizs, majd vajat tesz bele
- a vajas rizs mehet hozzá a zölséges rákhoz, majd ezután borsozza meg + kevés citromlevet facsar rá, és tálal.
Parmezán a halas, rákos rizottókba nem kell!
Hát így!
Remélem segítettem! :)
Óóóó, tegnap megismételtük ezt a remek vacsit, csak már kicsit feltuningolva olajbogyóval, maradék sült csirke szeletkékkel. Fincsi lett így is! :)
Visszahajtogattam viszont a tészta szélét, és nem folyt le a finom olvadozó sajt ... Hmmmm... :)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások