Az 1956 őszén Svájcba menekült magyarok évtizedeken keresztül egy zürichi kiskocsma asztalánál gyűltek össze. A közösen megélt véres történelem és a hazátlanság érzése olyan baráti körré szervezte őket, amely talán a családi kötelékeknél is erősebb. A magyar nyelv használata, a szülőhaza képeinek felelevenítése és a sorsközösség négy évtizeden keresztül a túlélés eszköze volt. A főiskolai vizsgamunkának készült dokumentum alkotója maga is magyar leszármazott, lírai hangvételű filmjét az édesapjától hallottak inspirálták. Nagyon szép film, amely a fiatal generáció számára is személyessé teszi az 1956-os eseményeket.