Párizs az édes magyar álmok és a darabokra törött magyar álmok városa. Ott vigasztalódik, ott búsong sok jelentős magyar művész az elmúlt másfél évszázadban. Újkori emlékeinket és éterben rezgő szellemünket nem bazilikák, várkastélyok és szoborcsoportok, hanem leginkább a manzárdok őrzik Párizsban, vagy ahogy Ady nevezte: "a gyönyörök és fájdalmak szent városában".
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 nov. 27. - 20:10:44
Fél óra alatt nyilván nem lehet kimerítõen szólni arról, hogy Párizs milyen szerepet töltött be a XX. századi magyar történelemben, viszont a mûsor így is felvillant néhány érdekes epizódot a kultúrtörténetbõl, az irodalomból, a zenébõl, de a szûkebb értelemben vett történelembõl is. Többé-kevésbé azért ismert dolgokat mond el, de tartogat különlegességeket is, apróbb kuriózumokat, amik eddig esetleg nem jutottak el a nagyközönséghez. Szépséghibája viszont a filmnek - szerintem - az, hogy a narrátor mintha kicsit beszédhibás lenne, ami esetleg zavaróan hathat. Összességében véve azonban érdemes megnézni a mûsort, csalódás valószínûleg nem fogja érni az érdeklõdõt.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások