A Kodály Vonósnégyes Joseph Haydn halálának 200. évfordulójára emlékezve tűzte műsorára a g-moll vonósnégyest. Haydn első londoni útja után, valószínűleg már 1792 őszén hozzáfogott a komponáláshoz azzal a szándékkal, hogy következő angliai utazásra friss és az első út tapasztalatait felhasználó kvartettet vigyen magával. E műveket Haydn elsősorban koncertre szánta, nem szalonokba vagy kamarazenét kedvelő otthonokba. A sorozat utolsó darabja a Reiterquartett elnevezésű g-moll vonósnégyes. A cím a zárótétel jellegzetes ritmusára utal. A lassú tétel - dúsan díszített reprízével - Haydn legszebb Largói közé tartozik, a ciklus alaphangneméhez képest szokatlan hangnemben, E-dúrban írta.