Name: Giuseppe Verdi: Traviata
Genre: operafilm
Released: 2018-04-22T02:24:08+0200
Duration: 129 min
Rating: 8.5
Cast: Maria Pakhar, Balczó Péter, Sergio Foresti

Értékelés:

14 szavazatból

Szerinted?

Violetta Valéry szalonjában vidáman zajlik a párizsi világ látszólag gondtalan, felszínes élete. Estélyén megismeri Alfredo Germontót, aki a távolból már régóta rajongott Violettáért. A fiú szerelmet vall neki. Violettát meghatja Alfredo őszinte rajongása, mégsem mer hinni az igazi szerelemben. Végül meggyőzi magát, hogy az ő lételeme a szabadság, neki a gyönyört és a pillanatnyi mámort hajszolva kell élnie ezután is. Néhány hónappal később mégis szakít régi életével. Alfredo oldalán él, csendes visszavonultságban, Párizs közelében. Múltját azonban nem tagadhatja meg. Alfredo távollétében a fiú apja, az idősebb Germont látogatja meg Violettát. Fia kétes hírű kalandja miatt félti háza jóhírét és szakításra bírja Violettát. Hogy elfelejtse a fiút, valóban így is tesz, elhagyja a házat. Azonban véletlen találkozásuk elkerülhetetlen, egy estélyen találkoznak, és Alfredo annyira elveszti önuralmát, hogy az egész vendégsereg jelenlétében a legszégyenletesebb módon megsérti Violettát. Hetekkel később Violetta kimerülten fekszik otthonában, halálos beteg. Még a végtelen boldogság, hogy Alfredo bűnbánóan visszatért hozzá, sem adja vissza életerejét. A sokat szenvedett lány Alfredo karjaiban hal meg.

Versenyszerepek:
Violetta Valéry, kurtizán (szoprán) - Maria Pakhar (Oroszország); Alfredo Germont (tenor) - Balczó Péter (Magyarország); Georges Germont, Alfredo apja (bariton) - Sergio Foresti (Olaszország)
Közreműködik: a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara.

A opera előadást Juronics Tamás rendezte.

Stáblista:

Értékelés:

14 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Tévedtem. A topikhoz egy magyar elõadás kapcsolódik. :)

Válasz

Olvasva a régi hozzászólásokat, úgy tûnik, épp ez megy most a Mezzon.
Kicsit meglepett, mert nem t'om miért, Verdirõl nekem mindig az jut eszembe, hogy elviselhetetlen. Fogalmam sincs kivel keverhetem... fõleg, hogy az Aida az egyik nagy kedvencem. :D
Kár, hogy már nincs meg a régi hifi cuccom. :((( Szívesen meghallgattam volna jó minõségû felvételrõl is.
Valahogy eddig kimaradt az életembõl a Traviata. Most leragadtam a tévé elõtt.
Viszont... ami az agyamra megy: a faszé' kell klasszikus operákat XXI. századi ruhákban, esetenként félmeztelenül elõadni?
Nem ez az elsõ eset, hogy inkább elfordulok a tévétõl, csak ne kelljen nézni, hogy meggyaláznak egy klasszikust a modern díszletekkel és jelmezekkel.

10/10

Teljesen egyetértek azzal amit gondolsz errõl az egészrõl!!!
Számomra is fontosabb az "illúzió" mint a díszlet!
Az, hogy egy szereplõ nem csak hangilag jó, hanem színészileg is jó, ezáltal testbeszéddel is ki tudja fejezni az érzelmeit a színpadon az már számomra nyerõ kategória.
Természetesen ehhez az is kell, hogy szimpatikus legyen az adott énekes/színész, hiszen abban az esetben tökéletes az "illúzió"!
Mindaz, hogy ez "ultramodern" és ezen belül esetleg "minimalista" háttérrel zajlik, az csak másodlagos, de talán harmadlagos szempont!
Mint mondottam nem vagyok egy nagy operarajongó, de a Traviata kivétel.
A szegedi elõadás a mai környezetben, ugyanazzal a szép hangzásvilággal mintha korabeli díszlet között játszották volna, szimpatikus szereplõkkel, jó színészi játékkal szépen hozta az "illúziót"!
Én személy szerint szívesen megnézném élõben is, ezekkel a szereplõkkel (bár mint mondtam a Germont-ot alakító Sergio Foresti színészileg nem lesz a szívem csücske:))) )
Egyébként szerintem az "operát nem szeretõ" emberekkel a Traviata-n keresztül lehet megszerettetni az operát, és hogy esetleg a fiataloknak jobban "emészthetõvé" válik-e egy modern környezetben játszódó opera??? Lehetséges...

Rákerestem az egyik videomegosztón általad emlegetett "Netrebko-Villazon-Hampson féle BrianLarge rendezésû" Traviatara.
Hát mit mondjak...az nem is modern, hanem minimalista....:)))
Érdekes. Végig fogom nézni a videókat, aztán majd még mondok véleményt.

Félreértés ne essék, szeretem a zenét. De nem csak fülem van, hanem szemem is. Bármennyire is a zenére figyelek, nem csak azt szívom magamba, mert a természet adta lehetõségeimnek köszönhetõen LÁTOK is. És tõlem idegen ez a modernség.
Egyébként mi a biztosíték arra, hogy ha modern felfogásban játszanak egy darabot, akkor az több embernek fog tetszeni? Szerintem még mindig sokan vallják azt, hogy azért is mennek színházba, operába, mert fontosak számukra a díszletek, a ruhák is. Sõt: azt hiszem, sokan kikapcsolódni szeretnének a színházban, nem tovább emészteni magukat az amúgy is embert felõrlõ mindennapos rutin után. Nem véletlen, hogy talán manapság is a könnyedebb témájú daraboknak van nagyobb sikerük, nem a fajsúlyos drámáknak. Tény, hogy ez egyfajta menekülés, de szerintem nem mindenki tudja elviselni a mostani világot, és valahogyan szeretne kiszakadni a hétköznapokból, még ha csak pár órára is.

Úgy látom, hogy másoknak is tetszett, mert az Armel Operaverseny és Fesztivál keretében közönségdíjas lett...

Nem vagyok egy nagy operarajongó, de a Traviata-t nagyon szeretem!
Néhányszor láttam már különbözõ verziókban élõben (színházakban) ill. az emlegetett José Cura féle film, és a Zeffirelli féle film is megvan videón.
Nekem ez az elõadás is nagyon tetszett, úgyhogy most már ez is a gyûjteményem részét képezi!
Amikor elõször megláttam nekem is nagyon furcsa volt a luxusdíszlet, és a mai kornak megfelelõ ruházat, de ez a „furcsa” érzés pár perc után megszûnt, és az elõadás magával ragadott.
Szerintem a látvány tökéletesen passzolt a „fiatal” fõszereplõkhöz.
Természetesen semmi sem tökéletes, így ennek az elõadásnak is voltak hibái.
A Georges Germont-ot alakító Sergio Foresti mimikája nagyon nem tetszett. Valahogy nem láttam az arcán, hogy milyen érzelmet is szeretne kifejezni. Gyönyörû hangja van, szimpatikus, mondhatni „jóképû” férfi, de a színészi alakításán sokat csorbított a mimikája.
A Violettát alakító Maria Pakhar színpadi mozgásával nem voltam kibékülve, de miután már többször is megnéztem a felvételt már nem annyira zavar. A negyedik felvonásban lévõ ruhája viszont jól megizzasztotta, úgyhogy az nem volt a jelmeztervezõ részérõl a legjobb választás.
Balczó Péter alakításához nincs különösebb hozzáfûzni valóm. Igazából semleges.
Igazából nekem nagyon tetszett, hogy a két fõszereplõt fiatal énekesek/színészek alakították.
Sajnos élõben én még csak jó 40 év feletti Violettákat, és Alfredokat láttam a színpadon, úgyhogy nekem ez az elõadás egy kellemes felüdülés volt.
Nekem 10/10

A hétköznapok megszínesítése nem lenne rossz ötlet, de ezt hogyan gondolod? Ha én egész nap számítógép elõtt ülök, körbevesznek mindenféle kütyük, otthon is ezek fogadnak, akkor nekem pl. nem fogja megszínesíteni az életemet egy olyan elõadás, ahol megint csak a modern ember köszön vissza a színpadról, mobiltelefonnal és digitális fényképezõgéppel a kezében, öltönyben-nyakkendõben. Szerintem az tudja megszínesíteni az ember életét, ha valami mást lát a színpadon, mint amivel a mindennapokban találkozik. Ha ugyanazt kapja, mint a való életben, akkor abban mi a különleges? Számomra legalábbis lehangoló volt a látvány, jobban örültem volna a "hagyományos" díszleteknek és ruháknak. Persze mindenki máshogyan gondolja, ezt el is fogadom, nincs ezzel semmi baj. Tudom, hogy biztosan "régimódi" vagyok, de nekem ilyen a felfogásom.

offtopic

Szerintem Bocelli max. érzelmesebb, nem sziruposabb, mint az általad citált énekesek, dehát egy olasz operaénekes mindig intenzívebben fog énekelni, mint egy német, francia, holland, stb...
A Traviata önmagában is tele van túlcsorduló érzelmekkel, ami persze nem is baj. Aki szereti, nézi, hallgatja, aki meg nem, az keres valami mást.

Láttad az Eteri Gvazava, José Cura-féle Traviátát? Nagyon érdekelne, mi a véleményed róla, és másokét is nagyon szívesen venném!!

"...az operát lehet a mai ember nyelvén is beszélni." És ki dönti el, hogy mi a mai ember nyelve? Ez kicsit olyan, mint ha azt mondanánk, hogy mivel sok fiatal körében divatos az SMS-nyelv, akkor ezentúl a magyar érettségit így írják meg. Tudom, sántít a hasonlat, de a lényeg talán érthetõ. Nincs "általános" közízlés, csak különbözõ ízlések vannak. Az én szememben az ilyen jellegû szcenika egyfajta exhibicionizmusról és extravaganciáról tesz tanúbizonyságot. Személy szerint kiráz a hideg ettõl a fene nagy modernitástól, hogy még egy operaelõadásban is ezt kell látnom. Van, akihez közelebb lehet így hozni a darabot, van, akihez nem. Én jobban kedvelem a régi típusú rendezéseket, ahol nem a modernitás (esetenként a ridegség, a végtelenségig lecsupaszított színpad) fogad. Elég egész nap ebben a világban élnem, legalább egy operaközvetítésben tudnék kiszakadni belõle. De nem, mert itt is folyton erre emlékeztetnek.

Én sem vagyok híve az újabban divatos öltönyös férfiak és kobiné ruhás nõk által elõadott operáknak. Azért ez ennek ellenére jó rendezés, szép hangok, remek karakter formálások. Tetszik, de azért inkább maradok az eredeti megoldások mellett.

1/10

na nehogy már attól legyen merész és modern egy rendezés, hogy nem a zenemû születésének idején divatos enteriõrben és ruházatban kerül színpadra...

merész és modern rendezés. végre bebizonyítják, hogy az operát lehet a mai ember nyelvén is beszélni. zseniális rendezés

Nos, nem vagyok nagy híve annak az "ultramodern-posztmodern" felfogásnak, amely ebben a Traviata-produkcióban is megnyilvánul. Tõlem valahogy idegen az, hogy pl. Violetta estélyén digitális fényképezõgépek elõtt pózoló embereket lássak, esetleg egy XXI. századi módon bebútorozott konyhát. Tudom, biztosan régimódi vagyok, de ez van. Az énekesek eddig nem rosszak, bár nem igazán ismerem õket. A fõszereplõ hölgy elég csinoska, legalább esztétikai élmény is van.

Giuseppe Verdi: Traviata

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon