Gérecz Attila (1929-1956) költő rövid életében nemzedékének szinte valamennyi súlyos csapását átélte: hadifogoly volt Németországban, 1950-ben hazaárulás vádjával 15 évre ítélték. Szökni próbált, így szigorított börtönbe került. 1956. Október 31-én forradalmárok szabadították ki, bekapcsolódott a fegyveres harcokba, November 7-én az utcán halt meg. Költőtársai 1991-ben antológiába gyűjtötték műveit és a róla szóló írásokat. A filmben Gérecz Attila-versek, más költők őt idéző versei és kortársak emlékezései hangzanak el.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
Nótárius
2018 okt. 23. - 18:22:42
10/10
1955. Halottak napján
A földön járt,
és nem volt magányosabb nála;
volt olyan, ki
csillagot fűzött homlokára,
felhőkben járt,
cimborált az égiekkel,
s ki a halál
hűvössége mögé ijedt el
(de a szívét
úgy rázta, mint egy csörgődobot!)
Ő fölnézett,
és bús volt, hogy míly ütött-kopott
a csillag mind,
és fuldoklók, kik érte nyúlnak,
hogy hordták már
dicsfénynek s töviskoszorúnak;
Így – a Sátán,
midőn a hegyre vitte, és szólt:
“nézd, megosztom:
a föld kell-e hát, vagy az égbolt?”,
a földért nyúlt:
“Isten arca” – s csákányt ragadott.
Én most szívét
(úgy rázzák, mint egy csörgődobot)
megszentelem,
s meggyújtom. Halottak napjára.
Ma szebb a föld!
Köszönet, az 56-os forradalom egyetlen költő-mártírját, Gérecz Attilát felidéző, a méltó emlékezetét szolgáló bejegyzésekért! Különösen időszerű és fontos ez a mai ünnepi napon.
Gérecz Attila tragikusan rövid, valóban hősi életére visszaemlékezőn megnézésre ajánlott a Csendkút című magyar filmdráma (is).
Szerelmek éjjelét magamba járom.
Csak fönt a Hold kísér a fák között
s a bársony ég, amint a holdsugáron
sötét szemed színébe öltözött.
Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a fákon,
s az éjtől visszakérem lelkedet.
“Szerelmet – Hold! – találsz-e még szemében?
Ölén kigyúlsz-e, bársony éjszaka?...”
A sápadt hold tagadva int az égen,
s hajamba dért vegyít az éj fagya.
Emlékszem, egyszer így borult a tájra
a tél. Kristály pelyhekben hó esett,
s mint hűvös csók rogyott hajadra, szádra,
eléd borulva, óva léptedet.
Te szánkóztál, arcod kigyúlt a szélben.
S én állva házatoknak udvarán
– bátortalan legényke – félve kértem:
“Engedj suhanni véled kisleány!”
Majd nyár lett, és szamóca ért a lejtőn.
Kirándultunk. S titokba' lestelek,
amint a bíbor esti fény megejtőn
ruhácskádból kilopja testedet.
Úgy vágyom rád, mint akkor, ott az erdőn.
Kacagva bújtál. Én kerestelek...
s mert nyár volt, és szamóca ért a lejtőn,
enyém lettél, hogy lassan este lett.
Szerelmek éjjelét magamba járom.
Csak fönt a Hold kísér a fák között
s a bársony ég, amint a holdsugáron
sötét szemed színébe öltözött.
Az arcodat már álmomban se látom,
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a fákon,
s az éjtől visszakérem lelkedet!
Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja.
Dunakeszin született értelmiségi családba. Apját korán elvesztette és két bátyja is emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem járhatott egyetemre ezért vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt és 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Pisztolylövésben volt olyan verseny, ahol legyőzte Benedek Gábort, aki olimpiai és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak közé tartozott.
Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.
Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött a börtönben (a Füveskert-csoport): Kárpáti Kamil, Béri Géza, Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.
A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből kijutva és az áradó Dunát átúszva – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki besúgta – letartóztatták és újra bebörtönözték. A budapesti Budapesti Országos Börtönbe vitték és hónapokig szigorított magánzárkában és sötétzárkában tartották.
Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája. https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9recz_Attila
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások