Attilával 2003 novemberében kezdtünk el forgatni a budapesti Szent László kórházban. Csontvelő-átültetésre várt. Kezdetét vette egy újfajta élet, steril körülmények között, a világtól szinte hermetikusan elzárva. És kezdetét vette egy hihetetlen küzdelem az életért, amely küzdelemnek Attila fantasztikus gyógyulni akarása lett a kulcsa. Kameránk egy éven keresztül rögzítette az eseményeket. A steril bokszon belüli világról, a sikerekről, a mélypontokról, egy 14 éves kisfiú harcáról.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Kedves Kleni!Fogadja mély együttérzésem!Ádám odafenntrõl próbálja derûssé tenni az Ön lelkét, hosszú idõ fog eltelni, de sikerülni fog neki!!!Imában kérek mindehhez erõt Önnek.
Mélyen megérintett Attila története. Csodálatos volt hatalmas lelkiereje, élniakarása. Az Ön rendkivüli kisfia, akin a félelemnek nyoma sem látszott, másoknak is erõt adhat. Az Õ küzdelme példaértékü! Szeretném remélni,hogy nem voltak nagy fájdalmai és el tudtak búcsúzni egymástól. Akik látták a filmet, biztos sokáig emlékeznek rá. Én nem fogom elfelejteni Attilát, mert képernyõn keresztül is nagyon szeretetreméltó. Õszintén együttérzek Önnel, és vigasztaló, hogy az eltelt évek után is lelki kapcsolatban állnak. Nagyra becsültem kitartását. Minden jót kiván egy középkoru édesanya.
Sajnos én is érintett vagyok. A fiamat, Ádámot egy éve veszítettük el. Õt is transzplantálták, nagyon sok minden velünk is úgy történt, mint Attilával és a családdal. Mélyen együttérzek, megrázó volt újrá átélni a nehéz napokat, végigsírtam, most is sírok...
A filmbõl nem derült ki, a film készítõje Atival mély barátságba került és számtalanszor ölelte meg, szerette, ápolta velem együtt. Igazi jó barátra találtam Benne magam is.
Az orvosok tájékoztattak engem az esélyekrõl, de nem kerültem a hatása alá, nem fogadtam be, hogy lehet a betegségnek rossz kimenetele is. Akkor is és ma is úgy gondolom, hogy így volt helyes.
Köszönök minden együttérzést, elismerést Atinak és nekem is.
Õ már berendezkedett az Angyalok között, jól érzi magát és rövidesen valahova leszületik újra, hogy bölcsességébõl tanulhassunk mi felnõttek.
A film kapcsán néhány gondolat:
Megrázó volt,minden tiszteletem a mamának ,igen erõs és kemény nõ,nem sokan lettek volna képesek úgy tartani magukat.Hiányérzetem volt a film eröltetett dokumentális stílusa miatt ,hogy egyetlen filmesnek nem jutott eszébe ,hogy átölelje azt a kisfiút idõnként.Talán be kéne mutatni olyan esetet is ,amikor ez a sziszifuszi küzdelem eredménnyel járt,mert így megmondom õszintén sokszor olyan érzésem volt ,hogy hitegetik a gyermeket a családot,mert szegény nagyon rosszul nézett ki,és az orvosnak tudni kellett ,hogy mik az esélyek.
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetõen élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
Egyszer Müller Péter mondta azt, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek a testi léthez. Hogy manifesztálódva tudnak csak szeretni. Pedig az igazi szeretet az, aminek nem szab határt a testi lét.
Szívesen olvasnék arról, mi történt azóta Önökkel. De nem szeretnék tolakodó lenni!
Üdvözlettel
Szilvi
Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltûnt. A láng, - az voltam én.
Sorsomnak gyászán se könnyezetek,
s ne mondja a pap: "Ime, porba hullt!"
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.
S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: "Hát Isten veled!"
ne le a sírba integessen nékem,
fölfelé nyujtson búcsuzó kezet!
Sajnos az erintettek.hu oldal már nem mûködik, de a késõbbiekben a film letölthetõ lesz a Déméter-ház honlapjáról - ígérte nekem Artin, a film mindenese.
Én Atiról tudok nyilatkozni és neki biztos, hogy könnyebb Odafent, nincsenek fájdalmai, találkozott nagyijával és a többi kis betegtársával. Biztos vagyok benne, hogy nagy bulikat csinálnak hátukon a szárnyakkal és mindegyiküknek ott a szeme rajtunk, s ha szólítjuk Õket, jönnek és segítenek.:-))))
Jó, ha sírunk ilyen történeteken, de nem szabad felvennie senkinek a mi problémáinkat, elég, ha megölelik gyermekeiket és mosolyognak.
Nekem sokan azt mondják, hogy ne azon rágódjak, hogy nincs, annak örüljek, hogy volt.
Tegnapi mûsor Patrikról, nagyon szívszorító volt. Egyedül voltam itthon a 9 hónapos kisfiammal, aki egy picit viselkedésre és külsõre is hasonlít Patrikra, legalábbis a film alapján. Mikor a film végefelé járt, már szó szerint zokogtam és nem értem, hogyha létezik Isten, akkor hogy képes ilyenre?! Tündéri Baba volt. Olyan pici és olyan ártatlan. Alig élt 2 évecskét és azt is szenvedve. Könyörtelen az élet!!! Nagyon szeretnék segíteni mindenkinek.
Miután vége lett a filmnek, bementem a kisfiamhoz és ott aludtam nála a földön.
Mai napom szörnyen szomorú. Többször sírni kezdek, ahogy most is. Szerencsére Õ alszik most, így nem lát szomorúnak.
Minden tiszteletem Patriké és a családjáé, hogy így kibírták. Bízom benne,, hogy Patrik most valami egészen jó helyen, boldogan, nyugodtan él végre!!!!!!!!
Néztem a mûsort éjszaka, ám egy idõ után elkapcsoltam, mert úgy gondoltam, olyan erõs fiú Attila, hogy biztos felfog épülni. Ám ezek a sorok itt nem ezt igazolják. Nagyon szeretném végignézni, ám az erintettek.hu-ra nem tudok én se feljelentkezni. Amennyiben lehetséges, kérem küldje el e-mailben. bogicica89@freemail.hu
Már többször próbáltam felmenni az oldalra, de nem sikerült. :( Emailben nem tudná elküldeni Nekem?
Patrik történetét is megnéztem, immár tudatosan. És gyermeki ártatlansággal vártam, hátha ennek a történetnek más vége lesz...
"Nézz fel az esti égre,ha a nehéz napnak vége.
És rád mosolyog egy csillag,
Örül neked hogy itt vagy!!!"
Köszönöm az erõsítõ sorokat, valóban erõt adnak és visszaigazolás arra, hogy talán jól csináltam, jól csinálom a "feladatom".
Mert ugye számomra nem ért véget a film...
Ati most érettségizett volna, februárban a szalagavatóján kellett volna lennem, stb. de hál' Istennek, "Odaátról" kapom nap mint nap az üzeneteit, jeleit, hogy létezik, vigyáz rám/ránk.
A film letölthetõ volt az www.erintettek.hu-ról, most valamiért nem üzemel, de utánanézek, ha valaki meg akarja mutatni ismerõseinek, gyerekeinek.
Különös hatást vált ki a hasonló korú gyerekekbõl, fiatalokból és aki nem riad vissza attól, hogy életszerû dolgokat mutasson gyermekeinek, nem bánja meg.
Ma este, mint láttam, Patrik történe lesz látható. Együtt voltunk velük, együtt éltük át egymás fájdalmát is, aki fent tud maradni ismerje meg õket is.
Kedves Kata!
Véletlenül találtam rá én is a filmre. Leültem, és ottragadtam. Ati életfelfogása, kitartása példamutató! Mint ahogyan az Ön viselkedése, hozzáállása is! A dátumokat nézve elszorult a szívem, hiszen mi akkoriban vártuk elsõ csemeténket, aki azóta 4 éves nagylánnyá cseperedett.
"Nem az a fájdalom, amitõl könnyes a szem,
Hanem, amit egy életen át hordunk, mosolyogva, csendesen." Goethe
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások