A háborúkban egyfajta hadviselési formának számít a nők megerőszakolása, de talán a legbrutálisabbak e tekintetben a Magyarországot megszálló szovjet katonák voltak. A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint ötven- és kétszázezer között van az 1945-ben Magyarországon megerőszakolt nők száma. Megszólalnak az akkori áldozatok, vállalva a felkavaró, borzalmas visszaemlékezéseket. Miként viselte meg a nőket és az egész társadalmat ez a megaláztatás? Sokan még most is titokban tartják a történteket, ráadásul jogilag sem vonták felelősségre azokat, akik ezt elkövették..
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
filoszemitabélus
jún. 02. 17:07:38
"Kár, hogy Illés Béla nem érte meg a rendszerváltást! Lehetett volna egy író-olvasó találkozót szervezni. Az olvasók ( szovjet katonák által megerőszakolt nők és hozzátartozóik) kérdezhették volna arról az írásművéről az írót (aki mellesleg a Vörös Hadsereg őrnagyaként tolta ide a pofáját) amiben gyakorlatilag legalizálta és elfogadta a magyar nők megaláztatását: " a szovjet katonaság számára „a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak”. A találkozó végén az olvasók seprűnyél segítségével anális örömökben részesíthették volna az őrnagy elvtársat."
Elolvastam az összes beírást a szörnyűségekről, valóban borzalmas történések!
De miért nem olvasni arról egyetlen mondatot sem, mi történt a Vörös Hadsereg bevonulása előtt, amikor a magyarok és a szövetségesei masíroztak a Donig?!?
Jelent meg a magyar és a többi megszálló tetteiről dokumentum kötet A DISZNÓSÁGOKRÓL, AZ ERŐSZAKOKRÓL, A GYILKOSSÁGOKRÓL, de a a rezsim médiája agyonhallgatta, vagy azt állította, hamisítványok gyűjteménye. A németek hitelesnek minősítették.....
EZ KORREKT ÍGY??????????????
A kép árnyaltságához annyit azért tegyünk hozzá, hogy nem mindegyik szovjet katona volt erőszaktevő vadállat, és akadtak esetek,amikor a szovjet tiszt lelövéssel fenyegette meg azt,aki akár csak megpróbál erőszakot elkövetni, és olyan is előfordult,hogy a tisztet a saját katonái ölték meg,mert meg akarta akadályozni az erőszakot. Amennyire én tudom, az erőszaktevők általában nem a frontharcos katonák voltak, hanem többnyire a másodvonalbeli egységekből kerültek ki.
Felénk a szovjet hadsereg mellett a bolgár hadsereg is bejött anno. Nagyapámékhoz szekéren érkeztek, dédnagyanyámat elvitték és megerőszakolták. Nagyapám testvérei közül az egyiket agyonlőtték, amikor próbálta megakadályozni, a másikat lábszáron lőtték. A szomszéd településen viszont már szovjetek voltak az elkövetők.
Igen, pinterj, egyet szögezzünk le végre: a háború állatot csinál(hat) az emberből, bármiféle nációtól, hadseregtől függetlenül. Manipulálva vagyunk rendesen sajnos, észre sem vesszük..., elveszítjük a kontrollt. Birkaszellemben meg főleg. A kontroll amúgy is más - háborús viszonyok között. (Lásd: a Keresés c. film orosz kiskatonáját.)
A tettnél súlyosabb viszont a filmvégi magyar (!) férfinak a reakciója: hogy a nők is vétkesek voltak. És ezzel ő mossa kezeit....? Mert a nők megérdemelték?
Nagyanyám falujában a nők fekáliát kentek magukra, hogy megmeneküljenek a meggyalázástól. Szép kis kacérkodás... Igenis, tisztelet minden alkotónak, aki megmutatja, mi történt, akármilyen formában is teszi. Nyilvánosságot! Talán egyszer majd eljutunk a bocsánatkérésig... Egyelőre az is eredmény, ha nem lesz már ilyen sötétség a fejekben.
Elõször is: nagyon alacsony lehetett a költségvetése. Nem is értem, hogy gondolod, hogy ettõl több szavazatot kapna bármelyik párt? Ez egy elhallgatott, fájdalmas téma volt és már rég idõszerû volt, hogy az áldozatok, vagy a hozzátartozóik legalább kibeszélhessék a velük történt rettenetes élményeket. Nem hiszem, hogy nem hallottál róla, hogy igenis megkönnyebbülhet az ember, ha kibeszélheti magából a rossz élményeket.
A filmnek az a célja, hogy egy (két) párt több szavazatot kapjon.
Nem célja ismeretet terjeszteni, nem szimpatizál a megszólítottakkal, csakis szavazatszerzés a célja.
És ez engem igenis zavar.
Fõleg ha ilyen kevés filmet gyártanak. Miért rontják el még ezekkel a propagandacéllal berendelt vackokkal is azt a kevés lehetõséget?
ne haragudj, hogy a lelkedbe gázoltak és csúnyákat terjesztenek a felszabadítóidról! Valószínûleg azért gondolkozol így, mert családilag hozzájuk kötõdsz és nem a meggyalázott magyar nõkhöz. Milyen propaganda filmrõl vakerálsz te ? Több szavazatot kap valamelyik párt, mert az oroszok megerõszakolták százezer számra a magyar nõket?
Hát... megnéztem. Nem könnyû szavakba foglalni, mit is érez ilyenkor az ember, annyira megindító, megrendítõ. Ahhoz cseppnyi kétség nem fér, hogy igaz a történet, s aki ezt tagadja, azt én onnantól ignorálom.
A legdühítõbb számomra az a rész volt a vége felé, ahol az a néhány vén f@sz (már bocsánat, de szebb jelzõ nem illik rájuk) meg akarta magyarázni a (megmagyarázhatatlan) bizonyítványt. S a végén az egyik ex catedra azzal zárta le a témát, hogy "túléltük". Végül is - õk - igen. Meg õk a megerõszakolást is megúszták, szóval így könnyû ünnepelni. De sokan meghaltak fiatalon, és hányan, de hányan élnek ilyen szörnyû - soha be nem gyógyuló - sebekkel a lelkükön.
„A mama már feküdt az egyik ágyban a 3 éves Magdikával. Én még mosogattam. Este volt. Bejött egy orosz. Körülnézett, majd lekapcsolta a villanyt és rám támadt. Tépte a ruhámat és oroszul kiabált rám. Viaskodtam vele és valahogy elestünk. Én beleestem a nagy ruháskosárba úgy, hogy nem tudott hozzám férni. Csak a fejem és a lábam állt ki a mély kosárból. Viaskodtam vele. Közben nagyon ugatott a tenyérnyi kiskutyánk és az orosz lábára ugrált. Mama rettegett, a gyerek sírt. Az orosz lihegve, kifáradva felegyenesedett anélkül, hogy a célját elérte volna, körülnézett a félhomályban s a pisztolyával, - azt hittem, hogy engem, vagy a kutyát, - de végül belelõtt a plafonba és elviharzott. Megmenekültem.”
Anyukám szavait írtam le, amit már nagyon régen elmondott nekem. Sokszor voltak rémálmai.
***OFFTOPIC ***
„ ... A felidézett kép körül, a felkavart ösztönök félelmes lázában kavarog a csönd, míg a lelkekben hangtalanul zeng egy néma ordítás.
Aztán egy nõ kacagását hallom, ...
...
És a férfiak!...
...
Most alszik a szoba, alattam. Üres és mégis élõbb, mint õk, mindannyian, akikkel találkozunk, akik közt elkeverve élünk, - kiket számuknak végtelenje elmos, elfeledtet, akiknek hangjuk van a hazugságra és arcuk a rejtõzködésre. ... ” H.B. http://mek.oszk.hu/11000/11039
***OFFTOPIC VÉGE?
Lehet mégsem õ a hülye ,mert õ 56-os tapasztalataiból indult ki,és ebbõl következtet az orozs hadseregben lévõ állapotokra.Ezt nem nehéz kikövetkeztetni, ha az ember nem hülye:)
Köszönöm szavaidat és az idézetet. Igen, nekem is az az érzésem, hogy ezt az
"elhallgatott gyalázatot" senki sem a helyén kezeli, hanem ún. járulékos eseménynek
tekintik. Pedig ha tudnák, hogy ez mit jelentett egy érintett családnak....
Ma már elmúltam 6o éves, de a fájdalmamon az idõ nem segített.
A történeted olvasva ökölbe szorul az ember keze. Ezektõl a félállatoktól persze nem is várnánk mást. És ezeknek a szálláscsinálói voltak a magyar kommunisták.
Íme egy díszpéldány közülük:
"Illés Béla a szovjet hadsereg õrnagyaként részt vett Budapest ostromában. Õrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nõk is a szabad zsákmány körébe tartoznak”.[1]
Személyes érintettségem okán - úgy érzem - jogom van hozzászólni ehhez a témához.
Aki ilyen aljasságot állít, hogy ilyen filmet megrendelésre készítenek, az nem ember,
vagy annyira korlátolt, buta és mûveletlen, hogy mindezen negatív tulajdonságaival saját magát minõsíti.
Errõl nem kívánok többet beszélni.
A film nagyon megrendített, mert 1945 tavaszán az áldott állapotban lévõ, 6 hónapos terhes édes-
anyámat a horda egyik tagja megerõszakolta.Nem volt tekintettel sem Anyámra, a nõre, sem a gyermekét
hordó leendõ Anyára. Brutálisan megerõszakolta, természetesen a fegyverét használva nyomatéknak.
Édesanyám egyedül volt otthon, Apám a napi betevõ falatért járt valamerre, akkor tört rá ez az állat.
Semmit nem tudott tenni, hiába mutogatta az akkorra már gömbölyödõ hasát. Dolga végeztével magára hagyta Anyámat,
aki vérben fetrengve várta a halált. Hazatérõ Apám vitte orvoshoz, csaknem belehalt ebbe a kis aktion-ba.
A testvérem meghalt, a szüleim összeroppantak. Sokáig nem lehetett gyermekük, a testvéremmel késõi gyerekekként születtünk jóval az esemény után.
Édesanyám soha nem beszélt nekünk, gyermekeinek errõl a borzalomról.
1986 decemberében, mintha érezte volna a közelgõ halálát, nekem elmondta, mi történt vele. Azóta /akkor 33 éves voltam/ soha el nem múló fájdalmat érzek, tele vagyok meg nem válaszolható kérdésekkel, és nincsen bennem hajlandóság a megbocsájtásra. Édesanyám 1987 januárjában meghalt. Nem volt öreg, azt hiszem belefáradt az életbe és az "emlékeibe". Soha nem tudta sem Õ, sem Apám feldolgozni ezt a borzalmat.
Én sem tudom. A testvéremnek két évvel ezelõtt meséltem el, mi történt Anyánkkal, azóta vigasztalhatatlan.
De ki tõrõdik a fájdalmunkkal? És a többi százezer fájdalmával? Ez nem volt háborús bûntett? Soha senki nem kért bocsánatot az Édesanyámtól, sem tõlünk. Soha nem állítottak emlékmûvet ezeknek az embereknek, pedig az õ fájdalmuk is emberi fájdalom. És igen, az én Anyám is szégyellte, mintha az Õ bûne lett volna! Még nekünk sem mondta el, pedig ki állt volna közelebb hozzá, mint a gyerekei.
Azt hiszem óriási mulasztása minden eddig regnáló kormánynak, hogy ezekrõl a háborús áldozatokról nem beszélnek. Én nem tartok igényt kártérítésre, de annyit azt gondolom elvárhatok a sorstársaimmal együtt, hogy legalább egyszer bocsánatot kérjen valaki.
Ennek a szép szokásnak már régi hagyományai vannak az orosz kultúrában. A "Csendes Don" egyik jelenete is errõl szól. A lengyel faluban elszállásolt kozákok tömegesen megerõszakolják a lengyel cselédlányt. Csak a fõhõs Grigorij Meljehov próbálja a gaztettet megakadályozni.
Durva volt, de én azért nívósabbra számítottam. Igazán jobban is támogathatták volna. Esetleg valami fontosabb könyvet szívesen olvasnék ami errõl a témáról szól.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások