Magyarország egyik legextravagánsabb orvosa, aki pszichiáterként több ezer drog függő és segítségre szoruló fiatalt gyógyított meg, ezúttal TV-dokiként fogadja a pácienseket.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
A Férfit igaz? Olvasom nagyon jó,amikor egy vendégségbe elhivják csernust,egy kislány elkezd sirni,mert egy fiú meghúzta a haját és ez neki rosszul esett,az apa nem tudja lenyugtatni a kislányt,aztán magára hagyja gondolja majd abba hagyja,nézi ezt csernus,
odamegy a kislányhoz,és kérdi tölle mi a baj? a kislány elmondja neki,erre õ-ilyenek ezek a fiúk szeretnek rosszalkodni,a kislány arcán kis derüt látni már,aztán átöleli a kislányt,
az apa visszatér és lássa hogy a lányának már jobb kedve van,azt kérdezi csernus-tól,magának meg hogy sikerült mindez? egyszerü: "csak szeretett kell nekik"
Nagyon csipem a stilusát hogy mindig szókimondó,szigorú de igazságos! Igazából sokszor igy lehet hatni az emberekre,sokan ezt félre értik,hisz bárhogy is van az igazság sokszor fáj az embereknek,olyan mint egy fegyver,könnyen elsülhet,és sokszor nagyobb sebeket tud okozni a lélekben mint az igazi fegyver..
Rég volt már, de azt hiszem, a Viasat 3-on ment a mûsora, és talán "Bevállalja?" volt a címe.
A mûsor zenéje már akkor nagyon tetszett, de sajnos azóta sem sikerült kinyomoznom, hogy mi volt az a szám. Tudja valaki?
Okosan érvelsz, jól összeszedett vélemény, nagyjából egyet is tudok veled érteni. Viszont továbbra is fenntartom, hogy ritka ellenszenves modora van, mégpedig NEM elsõsorban a pácienseivel, (hiszen a mûsorából még egyetlen adást sem láttam), hanem amikor nyilatkozik különbözõ mûsorokban. Volt pl. régebben egy desszert c. mûsor ahol Hajós Andrást akarta szemmel láthatólag sarokba szorítani és kihozni a béketûrésbõl a mérhetetlen egomán fölényével, de csak majdnem sikerült neki! :-)
Hát lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de nekem nem jön be az erõszakos, beszólós stílus, mert elriaszt. De tudom, hogy van akinek igen. Van akinek tényleg kell ekkora pofon.
De újra mondom, õhozzá az megy, aki hozzá akar menni. Én nem õt választanám orvosomnak.
A kemény szeretet pedig nem azt jelenti, hogy jól beszólok neki. Nem a stílust jelenti, hanem azt, hogy mindenkitõl elvárom a felelõségteljes, érett, felnõtt viselkedést, attól is aki jól van és attól is, aki függõségben szenved.
Nem fogom sajnálgatni, mert akkor éppen nem segítek neki, hanem tovább játszom az õ játszmáját.
Csernus ilyen módon tudja megszakítani a játszmát, én másként tenném. Ennyi
dorkateónak adok igazat, nem mindenkinek jó ez a stílus, de szerintem is nagyon sok embernek meg kell mondani a frankót, akár így, csípõsen, keményen is. ártani nem árthat. ha már valaki egyszer odamegy, nem hiszem, hogy árthat. rombolni nem fogja jobban a személyiségét, csak építeni, mert biztos, hogy elgondolkodik rajta az illetõ. még ha nem is jön be mondjuk elsõre, legalább hatással van rá, és nem csak azt mondja magában, hogy ennek semmi értelme nem volt. a közönyösség volna a legrosszabb. aztán idõvel lehet hogy rájön, hogy neki tényleg ez kell, csak nem szokott hozzá, hogy tükörbe nézzen valaha is.
egyébként meg, véleményem szerint általában az elsõ találka után úgyis érzi az ember, hogy jó-e neki, megbízik-e a dokiban vagy sem. ha nem, akkor úgyis megy máshova.
Ajjajj..
Szerintem nem ügyvédre van szüksége a dokinak, hanem esetleg gondolj bele, Neked mennyire jönne be, ha leteremtenének, szúrós szemmel kötözködve beléd fojtanák a szót...
De; a "kemény szeretet" mit is keres a pszichoterápiában?
Nem nevelõszülõ, hanem terapeuta ül veled-velünk szemben, a BIZALOM, és a SEGÍTÕKÉSZSÉG, amit elvárhat a páciens... Ez, persze oda-vissza kell, hogy mûködjön! (-)
Indokolt esetben lehet "keményebben" terelni valamely felismerés felé, ha akaratlagosan bújik el a probléma felismerése, megoldása elõl, de vigyázni kell, ne omoljon össze a beteg - mert nem minden rom építhetõ újra...
Élõ emberekrõl lévén szó, ez nagyon nem mindegy!
A "nem kötéllel vontatás"-ról, meg annyit, hogy a sérült, befordult ember, nem mindig (sõt, igen ritkán!!) választja ki önmaga a kezelõjét, a segítõ családtagok, barátok, pedig nem feltétlenül a neki legjobbat választják - hanem azt, aki ha kell, ha nem, folyamatosan a médiában virít.
Aztán vannak azok, akikrõl alig tudnak, és milyen szépen, eredményesen dolgoznak...
Fel kellene tudni ismerni, kinek "jár" a keményebb kezelés és kit fog a módszer esetleg végleg elvágni a megoldástól.
És nem ítélheted meg, ki a fontos, akiért érdemes küzdeni, és ki a "hülye drogos, vagy alkohol-problémás", aki le van ejtve. Túl sok embert érnek csapások, nem várható el, hogy mindenki ugyanúgy reagálja le, vagy dolgozza fel ezeket. Azért van a pszichoterápia, hogy segítsen ebben - lehetõleg személyre szabottan, nem pedig egy sablonba kényszeríteni mindenkit.
Amíg egészséges valaki, vagy azt gondolja, hogy az - könnyen ítélkezik mások problémáiról.
Óvatosan... Biztos van, akinek hasznára vált a kemény módszer, de én sok olyat ismerek, akinek kára származott belõle, és még mélyebbrõl kellett "kiásni".
Na, ennyi - többféle beteg, többféle megközelítést igényel. :o)
Üdv!
A lényeg lemaradt.
Aki a szigorú szeretetet nem viseli el, pl. könnyítést kér a feltételekben, az még nem érett a változásra, nem lehet neki segíteni.
El kell engedni, mert felesleges a munka vele.
Csernus nagyon erõs eszközöket használ, ami valószínûleg nem mindenkinek jó. De van olyan ember, akinek ilyen keménységre van szüksége, mert gyengébbõl már nem ért, annyira elmerült.
Különbözõek vagyunk, a segítség stílusa is sokféle lehet. Csernust valóban sztárolják, de azért a háttérben vannak jó eredményei is.
Õ azt a stílust képviseli, hogy ha összetöri a lelked, talán fel lehet építeni valami újat belõle. Másnak elég egy óriási pofon az élettõl és magától is összetörik annyira, hogy lesz ereje változni.
Amúgy senkit nem kötéllel visznek oda. Mindenki jól tudhatja mi vár rá. Mégis odamegy, mert szeretne változni.
Létezik a szakirodalomban kemény szeretet.
Nem hagyom magam kihasználni és nem sajnálgatom az addiktot-függõt, de azért emberi módon beszélek vele.
De elvárom tõle keményen, amit bárki mástól elvárnék, nincs kibúvó.
Aki azt hiszi, hogy a valóban retardált dokibá' bárkinek is hatékonyan tud segíteni - ezzel a stílussal, 20 000-ért/ 45 perc(!!!) - nos, még annak sem kívánok ilyen terapeutát.
Ahhoz képest, hogy õ nem szívott, hanem keményen szúrta magát, igencsak intoleráns azokkal - akik, pedig hozzá fordulnak. (És nemcsak az addiktológiai esetekre gondolok hanem az életvezetési zavarokkal, pánikbetegséggel, depresszióval hozzá fordulókkal is pökhendi, kioktató - nem partner, hanem kisebbrenûségi komplexust kiépítve dolgozik, ezáltal biztosítva hogy egy életre járjon hozzá a szerencsétlen. Állandó megélhetés - gratulálhatunk, ügyes...)
Ez szerintem roppant etikátlan és nélkülöz minden empátiát.
Ha nem lenne ekkora felhajtás körülötte, nyilvánvalóan nem lenne ennyi páciense. De "hála" a média szenzációhajhász mûködésének, "trendi csávó"t csináltak eme túlkompenzált beteg pszichéjû, egocentrikus, arrogáns fickóból.
Ismerek pár betegét, akik összeomlottak - azóta mások próbálják összerakosgatni, Csernus által még inkább megtépázott önbecsülésüket, személyiségüket...
Rá és alkalmazott "módszerére" Freud sem lenne büszke, Jung, pedig minden bizonnyal elhatárolódna tõle.
Ott a pont! Én is így gondolom: nem feltétlenül szerencsés még jobban megtaposni azt, akit az élet (még ha a saját hülyesége miatt is, de épp eléggé) megtaposott!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások