Name: David Attenborough: Élet hidegvérrel
Genre: természetfilm sorozat
Released: 2018-04-21T23:41:26+0200
Rating: 9.7

Értékelés:

29 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

29 szavazatból

Szerinted?

A kétéltűek és a hüllők a legsikeresebb élőlények, melyeket a Föld valaha a hátán hordott. Közel 200 millió éve uralják a világot, és több mint 14.000 fajuk létezik. Honnan származnak ezek az ősi állatok, és mi sikerük titka? A hidegvérűek élete stábja az Antarktiszt leszámítva bolygónk szinte valamennyi pontját bejárta, hogy választ adjon e kérdésekre, és a legmodernebb technológiát használva bevezessen e rendkívüli állatok rejtélyes világába.Milyen a teknősök és szarvas kaméleonok lovagi tornája? Miért végez fekvőtámaszokat a Jacky-agáma? Miért kapaszkodnak össze az apró bíborbékák szumófogásban? A leghatalmasabb, és legveszélyesebb, valamint a legkisebb, legfurcsább kétéltűek és hüllők gyengéd pillanatait és érzéki udvarlását lélegzetelállító képsorokon örökíti meg e film, melyben olyan viselkedésformákat figyelhetünk meg, melyeket eddig még soha. "A kétéltűekről és hüllőkről az emberek azt tartják, hogy lassúak és primitívek. Valójában halálosan gyorsak, szemkápráztatóan gyönyörűek, meglepően gyengédek és elképesztően okosak." (David Attenborough)

Stáblista

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

offtopic

Ja, cuki a gyíkocska ... köszi !!!! :)))))

Válasz

Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél válaszoddal, egyébként titokban vártam is. :)
Szegény kis fióka, remélem, semmi baja !
Azért az is érdekes, hogy általában a kisgyermekek abszolút nem félnek semmiféle állattól, mindet megfogják, simogatják, stb. Néha még túlságosan is megszeretgetik szegényeket. Lehet az hüllõ, vagy bármi.
Én is úgy gondolom, minden élõlény maradjon meg eredeti helyén, nem szabad õket megbolygatni semmiképpen, hiszen még mi, emberek is - persze vannak kivételek - elég nehezen változtatunk élõhelyünkön, sokszor a kényszer miatt tesszük ezt meg. Tisztelem az állatokat, bármilyen fajta, viszont a "velem született" félelmet nem tudom elfelejteni :(((
Ma a Szabolcs (kisebbik fiam: 24 éves) hozott haza reggel a barátnõjének egy édes 2 hónapos beigle(?) fajtájú kutyust, törzskönyvezett - mondjuk ez lényegtelen -, de annnnnyira aranyos és kedves és pici, meg minden, úgy félt szegénykém.... de el kellett jönnöm dolgozni, így még nem tudtam vele barátkozni. Anikó viszont - ahogy ismerem -, el sem mozdul mellõle, imádja !
Látod, azért örvendetes események is vannak néha már kora reggel az életben - ennek nagyon örülök, mert Anikó imádja a kutyusokat, ugyanúgy a cicákat is. Mindig ilyet szeretett volna, habár már van egy "Rex"-fajtájú Jenny névre hallgató kutyája, nnna, el is van kényeztetve rendesen. Persze láncra kötésrõl, ilyesmikrõl szó sem lehet náluk - otthon -, ugyanúgy, mint nálunk. Azt sem bírom elviselni, mikor egy kutyust megkötnek. Én a gazdáját kötném meg. GRRRR....
Jajjj bocsi, most aztán tényleg kimerítettelek, ne haragudj... de ez olyan téma, amirõl bõven lehet írni. :))))

Tetszett a hosszú leveled, csak tegnap más dolgok és témák kötötték le az energiámat.
Igen, a békés egymás mellett élés és az emberek és állatok viszonya. Ezt tanulni kell ám, mint minden mást.
Jó hogy sokan odafigyelnek, de ezt kis korban, iskolában kell elkezdeni.

Pár napja történt velünk valami nagyon érdekes. A kisfiam egyik barátja kiment az erkélyünkre, ahol már évek óta költ egy madárpár (én rozsdafarkúnak hívom õket, bár egy ornitológus biztosan kijavítana, mert igazából nem tudom milyen), hogy ismét megtekinse a fiókákat. (Most 4 volt, már a második alj az idén!) Mivel éppen senki nem volt a vendég kisfiú mellett, úgy gondolta, hogy megsimogatja a kedves kis fiókákat!!! Az egyik, nyilván a legfejlettebb, rémülten felugrott és elszállt valamerre. Mivel a fiókák még nem tudtak repülni, ez egy kétségbeesett menekülés volt a részérõl. Nagyon remélem, hogy túlélte a következõ napokat. Hihetetlenül bájos jelenetek játszódnak le sokszor az orrunk elõtt, a szülõpár már bizonyára jól ismer minket. (Biztos elcsicsergik a társaiknak, hogy a mi házunkban milyen lusta ember szülõk élnek, bezzeg õk!!

Szóval, ez a kisfiú egy nagyon olvasott, kitünõ tanuló, de még nem tanították meg neki, hogy a vadállatok, fõleg a parányiak nem arra valók, hogy simogassuk õket. Erre a háziállatok valók, vagy azok, amelyek már megszelidültek a fogságban. Az állatok rémületét és félelmét, amely egyenes arányban nõ a feléjük közeledõ lény nagy méretével, meg kell értenünk és e szerint kell bánni velük.

Hát igen, békák, siklók és a 'hasonbõrûek'. Tessék csak csodálni õket a természetben vagy a term. tud. filmekben és kellõ távolságot tartani tõlük. Ez válik mindeki hasznára. Azért, egyszer az életben kipróbálhatnád, milyen érzés egy kicsi (szelíd) siklót a kezedben tartani, amint az ujjaidba kapaszkodik, hogy le ne essen, s közben rémülten tekint az 'óriás' emberre, 'Na, ez most azonnal megesz vagy még egy kicsit élhetek tovább?'

Édes a gyík is a képen nemdebár. Csak ne tessék elkapni és simogatni õket. Más vágyuk nincs.

Szépen írtál a 'Pityuká'-ról, ezért is gondoltam, nem bánod majd ezt a hosszú lére eresztett beszámolót.:)))

Szia, szép jó reggelt ! :)
Teljesen igazat tudok adni, én is így gondolom.
Az is mellettük szól, hogy nem irigyek, nem "tesznek alá" saját és más fajtájuknak sem direkt, kivéve, ha bántani akarják õket. Ez is figyelemre méltó tulajdonság - nem ? :)
Természetes védekezésük pedig tökre érthetõ, különben kihalnának. A Földön minden élõlénynek meg kell hagyni az életterét, a saját kis életének maximális lehetõségét - errõl az jut eszembe: sok jó "ember" kis helyen is elfér. :)
A békés egymás mellett élés a legfontosabb és a másik fajjal szembeni tolerancia. Elvégre mindenkinek/mindennek megvan a maga kis megszokott élete, ebbe beleavatkozni (hacsak nagyon nem indokolt) bûn.
Régebben volt egy "Pityuka" papagájom, adott puszit és mondta a nevét is - annnnnyira imádtam!!!!! :)))
Mikor elhunyt, eltemettem, sírja is volt - de sajnos azóta már sok év eltelt, így már nincs meg, ill. a helyét tudom, csak nem gondoztam - tudod, férjhezmenés, család, gyerekek, stb. A párom mindig azt mondja, a sikló jobban fél tõlem, mint én tõle. Ezt el is hiszem - de .. nem tudom, mégis nagyon-nagyon félek tõlük - szabályosan. Ha meglátok egy gyíkot, már attól is rosszul vagyok, nem beszélve a békákról. Elég nehéz a "sorsom", mikor horgászni megyünk, mert ilyen állatok sorozatosan megjelennek és érdekes módon, mindig engem találnak meg. Mintha éreznék, hogy félek, vagy nem tudom. Ez komoly ! Senkinél nem úszkál sikló a vízben, nincs béka, csak ott - ahol én ülök. Ez is érdekes, szinte vonzom õket. :(((
Bocsi, sokat írtam ! :))))

Az állatrajongók sem egyformák, de úgy látom a lényeget illetõen teljes az egyetértés köztünk. Pókot (nagyot) nem igen tartanék az otthonomban, bár a szokásos kisebb méretûek elég nagy számban találhatók a házunkban. Akik a hüllõkben és a rovarokban is meglátják, megsejtik a 'hideg' eleganciát, azok rossz emberek nem lehetnek.
Mivel az állatok nem gyûlölik az embert (és nem is undorodnak tõlünk) ezért a legjobb, ha mi is megpróbálunk úgy rajongani értük, mint David Attenborough.:))

Igaz, azt sem kell olyan rossz néven venni, ha az állatok is megpróbálnak védekezni ellenünk. Tanuljunk róluk minél többet, hogy minél kevesebb pusztuljon el miattunk!!!

De méééé' ?????? Annnyira aranyos volt....
és olyan fürgén kapta el a tücsköt, ilyet még nem láttam. Most már akkora volt, mint a tenyerem. A "ruhái" is mind megvannak, ahogy nõtt. Még vannak, de picik. A nagyobbik fiam mániája, nagyon szereti õket, ha lehetne, dédelgetné is, csak eléggé veszélyes lenne. Egy jól irányzott csípés és..... kész...
Achilles nem volt olyan "mérges", csak kicsit. Elvégre neki is kell védekeznie - nem ?

Én pl. gyermekkorom óta - ill. mióta az "eszem tudom" -, nagyon úúútálom a disznóvágást is, nálunk míg éltek drága szüleim, minden évben volt. Olyankor vagy elmentem otthonról, vagy mikor kicsi voltam, bebújtam állítólag a szekrénybe és ki sem jöttem. Annnyira sajnáltam, hogy az hihetetlen. Attól függetlenül a husit megeszem, csak ne lássam az öldöklést, mert attól teljesen kiborulok. :(((
Ez a mai napig így van. A birka pedig - úgy mondják -, nem szól mikor ölik, csak néz..... EZ BORZALOM ! :(

Ó, hát így minden rendben van. Ettõl szépségtõl én egy kicsit jobban tartanék.:)))

Az én véleményem errõl az, hogy az állatok tenyésztése (pl. birkáé) nem ugyanaz, mint vadállatok becserkészése az élõhelyükön és azok leölése.
Ha ezek után valaki mégis büszkén hordja az ilyen göncöket, ám tegye. Én szóltam. A többi a lelkiismereten (is) múlik. :)

Igen - köszi ! Azért már megbocsi, de nem nagyon szeretném mégsem pl. a lábam elõtt látni..... :(((((( Õ Achilles - szegénykém elment örökre... pedig szerettem. :(((

Összes hozzászólás

David Attenborough: Élet hidegvérrel

Értékelés:

Értékelés:

Évadok:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon