Zavart űrhajós (Jack) egy panelház tetején ébred. Halálos fekete köd közeledik, ami szép lassan felemészti a világot. Nincs hátra sok idő. Jack menekül, keresi a kiutat, a kamera pedig folyamatosan, megállás nélkül követi őt. Furcsa, szinte képzeletbeli helyeken és múltbéli időkön át vándorol, miközben újra és újra találkozik a furcsa Maszkos Emberrel, aki egy, a menekülést lehetővé tévő varázslatos ugráspontról mesél. Ez a misztikus hely talán egy mágikus barlang mélyén van, esetleg egy falu végén, talán egy gömb alakú szobában a Holdon, vagy egy titkos szuperszámítógépben a város szélén. Miközben Jack a megoldást keresi, egy rejtélyes és gonosz öregember a háttérben folyamatosan azon dolgozik, hogy örökre elpusztítsa az ugráspontot.
Bemutató dátuma: 2013. február 21.
Forgalmazó: Focus-Fox
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
tesz-vesz
2014 dec. 23. - 00:53:01
ez is része az állítólagos milliárdos csalásnak? P.Koltai Gáborék jól jártak?
Szerintem itt a CGI-karakterek sokkal inkább anyagi megfontolásból kerültek be, mert egyrészt élõ szereplõket sokkal nehezebb CGI háttérhez igazítani, mint az amúgy is renderelteket, másrészt így nem kellett hivatásos színészeket az arcukért is fizetni. Régebben még a számítógépes trailerek is ezért készültek így, ma már persze más a helyzet egy Blizzard esetében.
A jövõ héten megnézem a filmet (speckó, nem átlagnézõi, de sci-fi fan elvárásokkal), azt elõre borítékolom, hogy alkotói szolidaritásból akkor sem fogom fikázni, ha nem tetszene. Nagy respekt Sóstainak a bátorságáért!!!
Nagyon kellemes meglepetés az is, hogy az itt felszólalóknak csak egy kisebb része gyalázkodott, úgy tûnik a válság kitermel egy újfajta értékrendet, ahova a bunkó politikusok elõl vissza lehet húzódni. Ezzel az értékrenddel vissza is térhetnénk az ember léptékû mûvészethez, aminek az egyik jellemzõje, hogy a CGI, meg a 3D, meg a technikai hókusz-pókusz marhajó dolog, de csak eszközei a mûvésznek, nem a célja!
(Remélem pont erre fogok jó példát lelni ebben a filmben...) :)
Ennyire sz*r filmet már régen láttam. Olyan mintha felhajtottak volna egy csomó pénzt egy filmre, nagy részét elverték nõkre meg italra, és a határidõ elõtt egy héttel a maradékból összedobtak valami szemetet. Mûvész film? Nevetséges.
Kezd kimenni a divatból az avantgárd film. Ez van. (Én nem is bánom.) Az avantgárd az irodalomban rég kiment a divatból, zenében is épp megyeget, ahogy a nyugati filmzenék és a világzene hatására klasszicizálódnak a hazai zeneszerzõk is - még a képzõmûvészetben tartja magát.
Sokkal szívesebben nézek (és szívesebben készítenék) mûvészi közönségfilmet, mint olyan elvont mûvészfilmet, amivel egyszerûen nem lehet a nagyközönségre hatni.
Ami ezt a filmet illeti, szerintem leginkább a dialógusokon bukik, nagyon erõltetettek. Mondhatnám, nem is mûvészfilm, hanem mûvészieskedõ.
Fanyalogni azt mindig lehet, de azért szerintem senki sem gondolta volna, hogy egy ilyen darabot fogunk látni Magyarországon. Nem is értem, hogy Sóstai Tamás hogyan tudott pénzt felhajtani egy ennyire merész filmhez, ami kétségtelenül bukásra van ítélve a kasszáknál! Ráadásul 3D-ben! A Cycle tulajdonképpen olyan, mintha Sóstai lázálmát látnánk, miután megnézte a Kubrick-féle 2001: Ûrodüsszeiát. És valóban olyan az egész, mint egy lázálom. Egy megoldhatatlan rejtély, amelyben ireális alakok bukkannak fel irreális helyszíneken. Minden talányra egy újabb talány a válasz. A fõszereplõ nem érti az összefüggéseket, minden zavaros. Egy kirakhatatlan mozaik része. Hatalmas meglepetés a film, ráadásul az animáció is igen mutatós. Állítólag motion capture technikával dolgozták ki. Tehát a film sem katarzishoz, sem kielégüléshez nem vezet, de én állítom, hogy minden magyarnak kötelezõ lenne beülnie rá, mert az tuti hogy ilyen még egyet nem kapunk egy jó darabig.
Hát, láttam már animációs filmet, fõleg, hogy van egy négyévesem aki naponta követeli a jussát. Hasonlót azonban még soha. Nem vagyok szakértõje a dolognak, nálam okosabbak, vagy mondjuk úgy, többet látottak biztos bele tudnak kötni, és biztos bele is akarnak….Na próbálom újra összeszedni a gondolataimat.
Nehéz volt nézni a filmet, ugyanis pont a nem bejáratott agyamnak egy csomó dologra kellett figyelnie.
Kezdõdött a vizuális sokkal. Szó szerint kezdõdött, ez a „hasonlít ez valamire” utazás vagy zuhanás a szûk folyosón, egy hihetetlenül dinamikus zenével. Imádtam, de lehet, hogy túl sok volt, ugyanis egybõl hülye asszociációs játékba kezdett az agyam, gondolataim hamar elterelõdtek. (Rossz nõi szokás) Nehéz volt nem komfortos helyzetbe hozni magam, hogy vegyem a késõbbi adást..
Aztán persze megint duplasokkolás: meg kellett szoknom a látványt, és nem a részleteken csodálkoznom ahhoz, hogy a cselekményre figyelni tudjak. Egy nõ meg ugye könnyen részletfüggõ lesz, pláne ha valami szépen és fényesen csillog . Sikerült a félrevezetés is 
Nagyjából 2 részre osztanám a cselekményt: az elsõ rész az kb. addig tart, amíg a fõhõs be nem ér a városba. Addig ugye feszült figyelem, meg kombinálás, bár a második „restarttól” fogva megvan a sejtés. Ez a városban majdnem egyértelmû lesz, de aztán hirtelen felpörögnek az események, egyre több információhoz jutunk, szedegethetjük a darabkákat, mint Jack a téglákat a mozdulatlan levegõbõl.
Ha most nagyon bele akarnék mászni a dologba, azt mondanám aljas egy dramaturg. Pont az elsõ rész az, ami ködösít, ami kevesebb információt ad, viszont az agyad közben szétpattan, mert keresed a megoldást, aztán amikor lényegi dolgot nem közöl, akkor a vizualizáción tátogsz, ami persze kizökkent a fonalfelszedésbõl. Gonosz játék ez, éppen csak pofán nem csapkod valaki, hogy „hé, te hülye figyeljél már..”
Van egy tipikus rész, az erdõn való átjutás, amikor kizökkensz…vagyis én kizökkentem, és megint kezdõdött az asszociációs játék, egyszerûen magával ragadott hangulat és a zene, aztán kitaláltam nekem milyen szám, milyen szín és milyen film jut errõl eszembe..
De már ott is volt a következõ fejezet, ami próbált félrevezetni, de végül a megoldást igyekezett megmutatni. És akkor tudtam, hogy valamirõl már megint lemaradtam. A legfélelmetesebb az, hogy azt éreztem direkt vagyok megvezetve, és szinte rámpirít a film, hogy nem figyeltem eléggé.
Szándékosan nem írok többet a cselekményrõl. A lényeg az, hogy megfejtettem mi történik.
Na most ez így nem tûnhet egy nagy eseménynek, nézhettem volna otthon Poirot novellákat is, ha csak erre vágytam volna.
Nem, itt azt hiszem az is fontos, hogy hogyan jutsz el egy végtelen történet végére. Hogy izzadj és küzdj a nézõtéren. Hogy a hányásos betépéseid emlékei kavarodjanak egyfajta lelkifurdalással, amiért nem figyelsz eléggé, hogy egy rakás szarnak érezd magad, amiért kimaradnak részletek, és hogy ezek tudatában érj el valahogy a végére. Hogy a tudásvágyad és az igazság megismerésének vágya felcsigázzon annyira, hogy megnézd újra és újra, amíg nem áll össze minden egyes filmkocka.
Azért vannak ilyen filmek na..mármint ami kikényszeríti, hogy újranézd. Mondjuk nekem ilyen volt a Donnie Darko, az Lost Highway, a Stalker….és milyen vicces: pont ezek jutottak eszembe már az elsõ nézés alkalmával is.
Aszondják ez mûvészfilm. Nem mondanám. Számtalan lexikális megcáfolandó mondatot tudnék példaként felhozni, de ami a legszembetûnõbb, és amitõl a legjobb lesz számomra: nem az érzelmeidre épít.(Pontosabban az emocionális manipulálás nem direkt, nem mászik rád. Ilyen mondjuk a zene, vagy az épületek, enteriõr. Vagy a trükk a mesebeli monológgal meg a varázsbarlanggal: de ez meg csak azért van, hogy félrevezessen és lehülyézzen, ugyanis egy tudományos világban nincs is varázslat, nincs misztikum. Ami megmagyarázhatatlannak tûnik, az valószínûleg az én korlátolt agyam, ami nem figyel eléggé, valójában pedig a megoldás egy részlete..) Nem kelt félelmet, nem leszel szerelmes senkibe, nem ítélkezel, nem nevetsz. Gondolkozol. Csak és simán és egyszerûen gondolkozol. Többet és intenzívebben, mint valaha.
Szóval, kössön bele aki akar. De inkább vegye a fáradtságot, hogy megértse. Vagy legyen elég bátor ahhoz, hogy kilépjen a kényelmes kis megoldások hálójából, és gondolkodjon…
u.i.: A Donnie Darko zenéje sem volt rám akkora hatással, mint a Cycle-é.
Az a film, ami elsõsorban a sztoriról szól, az nem mûvészfilm. Na nem mintha lennének manapság rendes mûvészfilmek, hol van ma már egy jó Antonioni mozi? Lassan minden film csak a sztoriról szól. Körbenézek, és csak Hollywoodot látom. Alig találok olyan kortárs "mûvészfilmet", ami ne errõl szólna. 15-20 éve még folyamatosan játszották a Cirko moziban a Tükör és az Andrej Rubljov filmeket, volt rá igény. Bizonyára én öregedtem meg.
Egyébiránt ebben a filmben benne volt a sztori is, meg a gondolat is. Elég érdekes ismeretelméleti kérdést vetett fel, de lehet, hogy ezt csak az én programozó agyam vette észre.
Ez a "film" reprezentatív példája a magyar mûvészfilm - mint elcsépelt kategória - kétélûségére. A probléma a nézõi igények egyenetlensége, ki mivel éri be, ill. milyen attitûdöt kapcsol a "mûvészfilm" képzetéhez. Nálam minden film értékelése - kategóriák nélkül - elsõ helyén a történet és annak igényes kidolgozása áll, második az összes többi: rendezés, látvány, hangulat stb., kb. ebben a sorrendben. Hiába filmekrõl van szó, ami képek sorára épül, a látvány ígyis-úgyis "csak" másodlagos. Ha hiányzik a mondanivaló, lehet ultramodern látványtár vagy naturalistán puritán kivitel, hatalmas ûrrel jövök ki a darabról. Ez a film (sajnos) csak a space-t növelte bennem, mindenféle sci-fi elõtag nélkül. És mivel nem akadt benne csak barázda ismétlõ mondandó, az is csak rázósan (értsd: hánytató kameramozgás), hátha ezzel katalizálunk valamit címmel, - persze nem -, nem is adhatott többet, mint egy fölöslegesen elnyújtott próbálkozást az "akarom"-ra. Igazán nem kellett volna ennyi energiát bele fektetni, hogy mindenképp elérje ezt a 78 percnyi ûrt. 2/3-os karcsúsítással tán meglett volna az a feszessége, ami tartalom és mondanivaló híján még befogadható, azaz hogy pusztán hangulatfilm legyen. De így a köd nem a film mondanivalójának része, hanem ez alkotó szellemé.
Megnéztem, elég érdekes film. Jó értelemben, meg rossz értelemben is. Kísérleti jellegûnek mondanám inkább, nem is mûvészfilm. Ebbõl a szempontból eléggé bevállalós. Van benne C64-es turbótöltõs pixelháború, és van benne többször pszichedelikus-vizuálos-zenés rész is. Ebbõl szerintem ki is derül, hogy minimum nem egy tömegfilm, amit az átlagjóskának szántak. Emiatt szerintem Magyarországon nem lesz egy csúcssiker, egyszerûen nem tudom elképzelni, hogy ezt a magyar nézõ gyomra simán beveszi. Fõleg nem a plázamozis nézõé. Ez a film olyan messze van a plázamozitól, mint Makó Jeruzsálemtõl.
Viszont nekem mûködött, pont a bevállalós részei miatt. A sztorija annyi, hogy nincs egybefüggõ sztorija: ez egy olyan puzzle kirakós film, amit nem lehet kirakni. Több síkon megy a sztori, és össze is áll valami, de ahhoz túl kevés, meg túl ismétlõdõ az adat, hogy ki tudd rakni. Legalábbis elsõre. Ráadásul állandóan újraindul benne a program, amitõl mindig kicsit más a sztori, de nem nagyon más. Emiatt haveromnak nem tetszett, mert õ nem tudta kirakni, a film felénél elvesztette a fonalat, és onnantól unalmas volt neki. Ugyanakkor nem túl hosszú a film, elvitte a zene, meg a grafika, emiatt nekem például nem volt unalmas egyáltalán.
A grafikáról még annyit, hogy arra számítottam, hogy valami jómagyar középszar lesz, ehelyett viszont helyenként elég ütõs volt a látvány, pedig csak sima 2D-ben néztük a Mûvészben. Persze nem egy Batman, de azért elég korrekt munka.
Összességében eléggé elvont film szerintem, leginkább az maradt meg bennem, hogy olyan, mint egy zakatoló rémálom, jó értelemben. Egy nagy trip az egész, a zenéje totál 80-as évek. Tuti kultfilm lesz belõle, ha kijön torrenten.
Hát az elozetes tartalmából nem tudom mire kovetkeztessek, de nekem tetszik ! Ami még jobban tetszik, az a ott, hogy "Magyar animációs film" :D persze az angolt megértem, hisz magyarul konnyebb leszinkronizalni, óriási gratula !! :D
Nem is a fekete köd elõl menekülõ ûrhajósok odüsszeiája számomra a legizgalmasabb, hanem az animáció. Abban bízom, hogy ez a kevésbé ismert alkotó - jó magyar szokás szerint - letesz az asztalra valami nóvumot.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások