Young-Chan gyerekkora óta siket és vak. Ahogy ő maga mondja, "kezdetben minden sötét volt és csöndes". Fogalma sem volt, hogyan tudna beilleszkedni a körülötte lévő világba, amíg nem találkozott Soon-Hóval, aki szintén testi fogyatékos. Miután összeházasodtak, Young-Chan megtanult rajta keresztül kommunikálni a külvilággal. Egymás ujjainak megérintésével képesek megérteni egymást, mintha csak zongoráznának. A film ugyanebben a finom tempóban követi szereplőit. Látjuk őket, amint együtt villanykörtét cserélnek, vendégeket fogadnak, egy színdarabon dolgoznak, olvasnak, vagy lefelé szánkóznak egy hegyoldalon. Ezeket a mindennapi jeleneteket Young-Chang költői narrációja kíséri, amelyben saját látás és hallás nélküli létéről elmélkedik. Úgy érzi magát, mint egy asztronauta, mégis képes felfogni valamit a világ szépségéből. Ez akkor válik kristálytisztává, amikor megérint egy fatörzset, végigfuttatja kezét a homokon, vagy amikor az esőcseppeket vesz az ujja hegyére az ablakról. Egyedülálló történet a szerelemről és az akadályok leküzdéséről.