"A Budapesti Egyesítési Emlékbizottság és a Magyar Filmintézet támogatásával készült összeállításunk abból a szempontból tér el a korábbi Budapest-filmektől, hogy ebben kizárólag archív felvételek láthatók. Mozihíradó-, reklám- és rövidfilm-részletek. Ám ezekben nem a fővárossal kapcsolatos történelmi és politikai eseményeké a főszerep. Sokkal inkább a 'város lelkét' kívánjuk megragadni és feltárni. Azt, hogy miként éltek a fővárosiak a hatvanas, hetvenes években. Milyenek voltak az étkezési, öltözködési szokásaik, hova jártak szórakozni. Várostörténet ez szekunder szinten, a budapesti hétköznapok történelme. Öt önálló epizódból álló válogatásunk (A pesti utca; A pesti lakás; A pesti bisztró; A pesti divat; A pesti autó) természetesen szubjektív, nem is lehet más, de nem elsősorban 'személyes városszimfóniát' kívántunk készíteni, hanem egy-egy olyan montázssort, mely híven tükrözi a kor szellemét. Árulkodóak a korabeli filmkészítési szokások is: a fényképezés, a vágás, de legfőképpen a narráció, mind hordozzák a kor stílusjegyeit, őrzik a kor szellemét." (Papp Gábor Zsigmond)
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Egy baj van összesen ezekkel a retro filmekkel. Az emberek nem voltak akkor se olyan idióták, amilyeneknek ezek a filmek mutatják. Valahogy nagyon furán vannak ezek összeválogatva. Én akkor voltam középiskolás (a '70-es évek elején) és tudiom, emlékszem rá, nem 'így' éltünk. Pl. az emberek nem azért mentek be az EMKÉ-be, mert az volt az életcél, az egyetlen eklérhetõ szórakozás, hanem élték az életüket mentek egyik helyrõl a másikra és ha épp ott megszomjaztak vagy megéheztek, akkor bementek, és ennyi. Vagy: Nem azért használták még évekig a nagyi bútorait, mert társadalmilag nem voltak elég "fejlettek", hanem azért, mert ezt örökölték a nagyitól, és ha már itt tartunk, az a bútor a komorságával, miegymással együtt sokszor jobb minõséget képviselt, mint a favotizált szocialista egyenbútor. Ha pedig mégis új bútort vettek az emberek, akkor nem azért, hogy azonosuljon a kor lakberendezésével, hanem mert az emberek szeretnek új dolgokat venni, és hát, ilyeneket lehetett kapni. Meg tudom, trendi a rendõrök rovására poénkodni, de õk se voltak oylan sötétek, mint ahogy az egyik rendõr elvtárs ebben a filmben megjelenik. Csak egy apró kis történet, ez valamikor a '70-es évek közepén volt, máér végeztem a középsulival, de még épphogycsak. Békásmegyeren a HÉV-tõl akartam átmenni a lakótelephez, a benzinkútnál. Csak nem a zebrán, hanem náhány méterrel arrébb. Késõn vettem észre rendõrt. :) Már fütyült is. Amikor odaértünk egymáshoz, rámutatott egy öregasszonyra, aki ugyanúgy a tilosban ment át, mint én, és azt mondta: Vele már nem tudok mit tenni, de magának lehetne annyi esze, hogy ez veszélyesz. Értjük ugye? Nem az volt a fontos a "szervnek", hogy megszegtem egy szabályt, hanem az, hogy veszélybe sodortam magam. Ez azért nem az a szemlélet, amit a filmbeli reklám közbvetít felénk. Szóval a lényeg az volna, hogy én olyan retró filmet várnék, ami nem azt akarja elmesélni, hogy hogyan éltünk, mert arra úgyis képtelen, csupán megmutatja azokat a körülményeket, amelyek közt éltünk. Olyat, ahol megyünk az utcán, és látjuk az akkori világot. Nem kell a komment, a duma, a sok válogatott megnyilvánulás, mert ezek csak félrevezetnek. Legjobb lenne, ha meg se szólalnának a filmben. Mint Jancsó Miklós filjében. Volt ugyanis Neki is egy ilyen filmje, ami sajnos a Portnak még a címlistájában sincs benne. Valami olyasmi volt a címe, hogy Budapest Jancsó Miklós szemével. Nem volt hosszú film, nem volt benne szöveg, csak zene és képek. Azt szívesen megnézném mégegtyszer.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások