"Weöres Sándor gyerekversei életem legelső emlékei közül valók - anélkül tudtam őket kívülről, hogy akár egyszer is az értelmükbe belegondoltam volna, vagy akár felmerült volna bennem, hogy van ilyen. Annyira világosak, áttetszőek és élesek, mint az álmaink - és én úgy is hallgattam - olvastam őket, mint ahogy álmodom. A film is így készült: boldogan találtam haza ötéves korom szabadságába és tisztaságába - Weöres Sándor kabátja szélébe csimpaszkodva, mellette szökdécselve. A külföldi kritikusoknak is üzenem, nézzék meg ők is a filmet, meg fognak tanulni magyarul. De ez már nem az én érdemem lesz." (Szederkényi Júlia)