A Blokád egy montázsfilm eddig nem látott archív anyagokra épülve, melyet a rendező a Moszkvai Filmarchívumban talált. Fekete-fehér filmtöredékeket látunk a második világháború alatt, 1941 és 1944 között, amikor is Leningrád városának lakói blokád alatt élték hétköznapjaikat. Csontig hatoló hideg téli utcaképeket vetítenek elénk, túlélni vágyó emberekkel, katonákkal, miközben a némafilm pereg, s a film semmilyen dialógot, narrációt vagy zenét nem használ, csak zajokat, hangokat, lépteket, puskaropogást, a jég, a fagy hangjai mindezek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hát elég unalmas vót .Millió ilyen felvételt lehetett már látni aháborúról.Engem a leszakadt házak az 1956-os Üllõi útra emlékeztettek ,amit az oroszok lõttek rommá.
Az adott kor életét viszonylag jól tükrözõ archív felvételekbõl összeállított film. Nem tudom, a készítõk mennyire voltak "mesteremberek", és hogy mennyire magánhasználatra szánták a felvételeket, mindenesetre üdvözlendõ dolognak tartom, hogy egy ilyen dokumentumfilmet hoztak ki ezekbõl. Nagyon megdöbbentõ, realista szemlélet uralkodik a kisfilmekben, láthatjuk a mindennapos létharc, az élni akarás keserveit. Mi persze elképzelni sem tudjuk, milyen dolog lehet az, ha a csonttá fagyott emberek a mindennapok részeivé válnak, és már fel sem figyelünk rájuk, ha elmegyünk mellettük. A film egyszerû emberekrõl szól, a hozzájuk méltó egyszerû eszközökkel.
Helyesbítek, ezek részben amatõr felvételek, mert amikor megnéztem a youtube-on, a stáblistában 38 (!) operatõr nevét sorolják fel. Ennyi profi nem lehetett Leningrádban.
A 3 éves ostrom alatt odáig fajult az éhezés, hogy már az éhezõk eljutottak a kannibalizmus határáig is. Nem volt mit enni, és kénytelenek voltak halottakat is, ezt olvastam. Másik oldalon meg azt látom, mennyi szenvedést okoztak az oroszok más országokban...
Történelem közelnézetbõl. Még sohasem láttam ehhez foghatót. Ennivaló, tüzelõ nem volt, tûzijáték viszont igen. A stadion üléseinek szétszedésekor a háttérben a generalisszimusz óriási portréja. Nem hiszem, hogy az operatõr amatõr volt, mert nagyon jó szemmel és iróniával láttatta a dolgokat, még ha a mostani összeválogatás, vágás sokat segített is. A megfagyott emberek mellett elsétáló közönyös járókelõk, és az akasztási népünnepélyre összesereglett (összeterelt) nézõk lelkes érdeklõdése. Más volt ezt így látni, mint a történelemkönyvek lapjairól. Mély nyomokat hagyott bennem ez a film, nehezen felejthetõ, megrázó alkotás.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások