Mennyiben tekinthetők nemcsak az elnyomottak, hanem az elnyomó hatalom képviselői is áldozatoknak? Volt-e a 20. századi Közép- és Kelet-Európában az "orosz" rendszerben olyan, aki ne lett volna az? A kérdésre a választ három különböző országban, három teljesen más generációhoz tartozó művész megszólaltatása hordozza. Mindhárman másként érintettek, hiszen más a hetvenedik életévét már betöltött magyar Jankovics Marcell, a majd negyven éves észt Juku-Kalle Raid és az ötvennyolc éves orosz Vlagymir Szorokin élményanyaga, és - ami ennél is fontosabb - a feldolgozásmódjuk is teljesen eltérő. Ami mégis összeköti őket, attitűdjük és nyitottságuk a külvilágra, továbbá kíváncsiságuk, amely mindhármójuk művészetében igen karakteresen nyilvánul meg.