A Szárazvölgy közepe, Baktakék. Itt él Tóth József, egy idős, kilencven esztendős parasztember. Tóth József tárgyakat készít, furcsa, funkció nélküli, nehezen magyarázható tárgyakat. Nem ezt tanulta, sohasem foglakozott ilyennel ezelőtt. Csak néhány éve, mikor egészsége megrendült, ahogyan ő megfogalmazza "erőm elment, leestem a lábamról…" kezdett neki a háza végében található kis műhelyében, az egykori magtárban dolgozni. Azóta kora reggeltől estig ott tevékenykedik. "Dobozokból, papundekliből, Nők Lapjából, konzerves dobozokból, hulladékból készítem őket. Kólás, üdítőitalos flakonok fenekéből kiveszem, oszt csinálom. Csinálok ilyen képkereteket konzervdobozból, kerítek bele képet, oszt beleteszem. (...) kifogy egy konzervdoboz, hozzáfogok összekalapálni, lesz belőle valami.