Régi idők óta nem lépett le senki az öreg vicinálisról ebben az Isten háta mögötti faluban, valahol messze, Latin-Amerikában. Ezen az ősi helyen minden mozdulatlan, az egyetlen esemény, ami történik az emberek életében, az a temetés. A szépséges Aurora egy napon visszatér ide, szülei házába, s a helyi rendőrrel flörtöl. Nap mint nap befogadja ágyába, majd hajnalban kidobja és elkergeti. Egyszer, egy csendes délelőttön újra megáll a vonat ezen az elhagyatott állomáson, s leszáll róla egy különös idegen. Kezében fekete hangszertok, lassú léptekkel a főtér felé veszi útját, mikor útközben találkozik egy temetésre készülő emberrel. Augusto, a brazil zenész előveszi oboáját s játszani kezd. Az obo hangjára még a halottak is felébrednek s táncra perdülnek. Augusto halk szavú, titokzatos érkezése megbolygatja a falu apraja-nagyját. Aurora bevezeti a jövevényt a falu egykori mozijába, ahol szülei vetítették réges-régen a latin-amerikai amatőrfilmeket, s megkéri az idegent, kísérje az oboa hangjával a filmeket.
Tradicionális, hagyományőrző, klasszikus értelemben vett latin-amerikai film, Marquez szürreális világával ötvözve.