A hajnali köd még nem szállt fel a városka házai közül. Kakasszó innen is, onnan is. Egy alacsony, pocakos ember lépked az utcán. Éleset füttyent, mire mellészegődik egy hosszú, nyurga fiú. Megpróbálja felvenni a köpcös férfi lépéseinek ritmusát, aki útközben még megjavítja a doktor úr Skodájának a motorját, s a kocsi nagy durrogások és rángások közepette elviharzik. Mialatt a rádióban a reggeli tornát közvetítik, hőseink már a teherautón zötykölődnek a tüzéptelepre homokért... Ez a nap is úgy kezdődik, mint bármelyik másik, de ki sejtené előre, hogy ma az aranyszívű, ám hirtelen haragú Pavelnek betelik a pohár és szakít félkegyelmű kocsikísérőjével, Otikkal. Pedig minden kalamajkának az oka Otik Pavel úrtól kapott fülvédője.
Pável úr a szövetkezet sofőrje, Otik pedig a kissé félnótás kocsikísérő. Szeretik egymást, de ez nem zárja ki azt, hogy Pável úrnak időnként idegeire megy "beosztottja", meg is mondja neki, hogy aratás után boldogítsa a másik sofőrt, Turek urat. A falu ábrándos lelkű orvosa pedig csendes nyugalommal, mondhatni rezignáltan figyeli a körülötte folyó "komédiát". Véleménye szerint a betegeket majdcsak meggyógyítja az idő, mert tudvalevő, hogy maga a természet a világon a legnagyobb csoda!