Arc

Bakancslistához adom
Ansiktet
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott svéd filmdráma, 97 perc, 1958

Értékelés:

35 szavazatból
Szerinted?

1846-ban egy mágiával és hipnotizálással foglalkozó mutatványostrupp közeledik Stockholm felé egy batáron. A csapatban főleg a hipnotizőr Vogler számít hatalmas attrakciónak. Stockholm kapujában fel is tartóztatják a batárt, és utasait egy palotába kísérik. Itt a konzul fogadja őket, aki lelkesedik a mágiáért, és szeretné jobban megismerni a művészetüket. Arra kérik Voglert és csapatát, hogy mielőtt engedélyezik nyilvános szereplésüket, mutassák be tudományukat a város vezetőinek. A hatalmasok között persze többen is akadnak, akik felettébb kétkednek a mutatványosok módszereiben, azonban az előadáson megdöbbentő dolgok történnek.

Stáblista:

Szereplők

Albert Emanuel Vogler
Manda Vogler
Dr. Vergerus, egészségügy miniszter

Alkotók

Díjak és jelölések

  • Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

    1959
    Zsűri különdíja: Ingmar Bergman
  • BAFTA-díj

    1960
    Legjobb nem angol nyelvű film jelölés: Ingmar Bergman
  • Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

    1989
    Arany Oroszlán jelölés: Ingmar Bergman

Hozzászólások

Szerinted?
k11zoltan szept. 13. 21:11:39
Az eleje harmat, de a végére azért összeállt.
Egyszer elég volt megnézni.
3/10
etikett1 2019 jún. 08. - 07:38:15 3/10
Rettenet.
perry 2008 jan. 29. - 08:58:27
Bergman sokarcusága és csodálatraméltó rendezõi képességei ebben az 1958. - ban készült moziban is
felszikrázik. Üzenete akár a kisközösségek és a regnáló rend összecsapása is lehet. Jelesül, a
Mágikus Színház és konzul, rendõrfõnök, orvos trió párharca. Utóbbiak mindent megtesznek , hogy a sarlatánságot bizonyonyítsák a Színházzal szemben.
A gyanúsan egyszerû történet mögött persze most is valami sokkal több van – csak gyõzzük megfejteni. Mûvészetnek és rációnak, hitnek és tudománynak, felfoghatatlannak és megmagyarázhatónak, azaz a mindezeket képviselõ mutatványosoknak és a hatalom embereinek viszonya a cselekmény során egyfolytában változik, és ennek dinamikája folyamatos feszültséget ad a látottaknak – melyek egyébként hibátlanok: gyönyörûen megkomponált, kristálytiszta képeket látunk, éles kontúrokat és annyi árnyalatot, mintha nem is fekete-fehér filmet néznénk. A címnek megfelelõen az Arcban sok a premier plán, melyek többsége a nagy mágushoz, Voglerhez kapcsolódik: a sokáig hallgatásba burkolózó férfi némafilmes, kifejezõ arcjátékkal, delejes tekintettel kommunikál. Mivel Bergman szerette illuzionistának beállítani saját magát, Vogler figurájával kapcsolatban rögtön felvetõdik a mûvészi önértelmezés és az önreflexió kérdése (amit csak tovább mélyítenek az olyan apró utalások, mint hogy a mutatványosok elõadásukban laterna magicát is alkalmaznak, amely a a filmvetítõgép õse) – ezzel pedig tökéletes párt alkot a tizenegy évvel késõbb készült Rítussal.