Marton Ernesztina volt a ZS 882-es számú rab a Gulágon. "A szenvedések földjén" című dokumentumfilm hosszú évek távlatából mesél egy fiatal lány gulág-emlékein keresztül sok százezer magyar sorstársának Szibériában töltött éveiről. A most bemutatásra kerülő film az ő történetük is. 1944-ben a II. világháború a vége felé közeledett, a szovjet Vörös Hadsereg már Magyarország területén nyomult előre. Az akkor 17 éves Marton Ernesztina egy családtagja révén kapcsolódott be az ügynöki feladatokba, egy "román kém" felderítése során. A hazafias neveltetésű, fiatal lánynak izgalmas játék volt a rábízott feladatot ellátni, egyúttal lehetőség is, hogy külföldön tanulhasson. A kalandvágyó kamasz jó memóriájának és folyékony német nyelvtudásának köszönhetően Bécsbe, majd Tirolba került fél évre egy kiképző tanfolyamra, ahonnan 1945 júniusában tért haza és munkába állt. Ez év októberében egy lefüggönyözött autó az Andrássy út 60-ba szállította, ahol személyesen Péter Gábor, az ÁVH vezetője hallgatta ki a fiatal lányt. Egy 1943. április 14-én hozott szovjet törvény lehetővé tette, hogy a hadifoglyokat is 15-20 év kényszermunkára ítélhessék. Az 1945-ös átszervezés után a Gulág és Gupvi táborhálózat 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt. A személyes visszaemlékezésen alapuló dokumentumfilm elkészülését az elmúlt időszakban jelentős iratfeldolgozás előzte meg a Magyar Nemzeti Levéltárban.